Voltak olyan nézetek az ausztrálok elleni, Groupama Arénában vívandó barátságos mérkőzés előtt, hogy a magyar labdarúgó-válogatott kedvezőtlen előjelekkel várta az összecsapást, mert sérülés miatt Dzsudzsák Balázs, Elek Ákos, Pátkai Máté és Botka Endre sem állhatott a kapitány rendelkezésére. És, akkor mi van, kérdezhetnénk, ugyanis például a fehéroroszok ellen ott voltak a pályán, és mindenki tudja, mi lett a vége. Mindenesetre kissé gyanús momentum, hogy a Georges Leekens „taktikai utasításairól” véleményt alkotó Elek hirtelen lesérült…
Mindenesetre a magyar csapat a Leekens-éra talán legjobb első félidejét produkálta – persze nem kell azonnal valami elképesztő teljesítményre gondolni – ami pont arra volt elég, hogy 45 perc után ne kerüljünk hátrányba a láthatóan tökéletes állapotban futballozó auszikkal szemben. Mondjuk Sallai Roland párszor megkeverte az ellenfél bal oldalát, ám mire be kellett volna adnia a labdát, elfogyott a tudomány. Igaz, így is jutott két helyzet a magyaroknak, ám Vadócz és Szalai számára ezen a meccsen nem volt kihagyhatatlan ziccer, és a norvégok elleni Eb-pótselejtező után Kleinheislernek is volt újra egy focistára hajazó pillanata, ám a kétségkívül szép lövését a kapufa hárította.
A második félidőben az erőnlét mellett az ötlet is teljesen elfogyott a magyar csapatból, és a Gulácsi helyére beálló Dibusz hatalmas hibájának köszönhetően – Arzani lövését követően egyszerűen melléütött a labdának – a nem nagy elánnal támadgató Ausztrália megszerezte a vezetést. Úgy tűnt, ha a századfordulóig játsszák a meccset, Leekens együttese akkor sem talál be a kapuba, amikor megkönyörültek rajtunk a vendégek, és Sainsbury fejelt a saját kapujába egy beadást. Ám így sem sikerült kihúzni egy újabb döntetlennel, mert Kádár visszaadta a kölcsönt, ő is betalált, igaz, rossz kapuba, így a vége 2–1-es vereség.
Akkor nézzük a nyers tényeket, mielőtt idéznénk, mit is mondott a főállású nagypapa szerepére inkább alkalmas magyar szövetségi kapitány. Idén négy meccsből három vereség és egy döntetlen a mérleg, amihez halkan tesszük hozzá, talán Ausztráliát leszámítva még középszintű válogatott sem volt az ellenfelünk. A játék kilátástalan, az erőnlét gyenge, a helyzetkihasználásról szót se ejtsünk. A négy meccsen összesen egy olyan félidőt produkált a csapat, ami esetleg megüti a nemzetközi színvonalat. Ilyen elképzelés nélküli játékkal nem tudni, mit akarunk majd szeptember 8-án idegenben a finnek, míg három nappal később, zárt kapuk mellett itthon a görögök ellen. Ehhez képest Leekens a következőket nyilatkozta.
„Jól teljesítettünk, az első félidő után több góllal kellett volna vezetnünk. A második játékrészben tudtam, hogy sokat változtatok majd, a végén sajnos jött az az öngól. Összességében jól játszottunk. Ha így teljesít a csapat, akkor el tudom fogadni a vereséget. A csapatkapitány Dzsudzsák Balázs is itt volt végig a csapattal, mert ide tartozik, formálódik egy közösség, és ez egy edzőmeccsen fontosabb, mint a végeredmény. Remélem, a magyar futball előtt álló BL- és EL-selejtezőkön jól szerepelnek majd a csapataink, és feltűnnek új tehetségek is, akik őszre erősíthetik ezt a közösséget” – értékelte az összecsapást Georges Leekens.
Magyarország-Ausztrália 1–2 (0–0)Budapest, Groupama Aréna, 10 091 néző. Jv: Matej Jug (szlovén)
Magyarország: Gulácsi Péter (Dibusz Dénes, a szünetben) - Lovrencsics Gergő (Fiola Attila, 73.), Vinicius Paulo, Kádár Tamás, Szabó János - Vadócz Krisztián, Varga József - Varga Roland, Kleinheisler László (Eppel Márton, 66.), Sallai Roland (Varga Kevin, 84.) - Szalai Ádám (Böde Dániel, 62.)
Ausztrália: Mathew Ryan (Brad Jones, a szünetben) - Joshua Robert Risdon, Trent Sainsbury, Mark Milligan, Aziz Behich - Massimo Luongo (Mile Jedinak, a szünetben), Aaron Mooy - Mathew Leckie, Tomas Rogic (Jackson Irvine, 64.), Robbie Kruse (Daniel Kruse, 73.) - Andrew Nabbout (Tomi Juric, a szünetben; Tim Cahill, 79.)
Gólszerzők: Sainsbury (88., öngól), illetve Arzani (74.), Kádár (92., öngól)
