Verrasztó Dávid: Féltem ettől, hogy eljön

Verrasztó Dávid a 400 méteres vegyesúszás megnyerése után a Glasgow-i úszó Európa-bajnokságon 2018. augusztus 9-én Verrasztó Dávid a 400 méteres vegyesúszás megnyerése után a Glasgow-i úszó Európa-bajnokságon 2018. augusztus 9-én (Fotó: Reuters/Stefan Wermuth)

Megtalálta egyensúlyát a Glasgow-i Európa-bajnokság 400 méteres vegyesúszásának győztese, aki nemrégiben lépett a harmadik ikszbe: tán a kor is hozzájárul, mindenesetre Verrasztó Dávid már nem csak Tokióra fókuszál, a civil szféráról is van víziója.

Hirdetés

– Azt hallottam, nincs nagyon feldobva, hogy a napokban töltötte be a harmincat.
– Igen, féltem ettől, hogy eljön.

– Merthogy?
– Nem tudom, valahogy az a hármas zavar ott elöl. Jobb volt, amikor kettessel kezdődött.

– És Európa-bajnokságot harmadszor nyerni nem zavaró?
– Az teljesen más. De csupa jóra számítok ezután.

– Az úszásban?
– Igen, maradok még egy ideig. Amikor az olimpia rosszul sikerült, sokat gondolkodtam a jövőmről. Aztán a világbajnoki ezüsttel bizonyítottam magamnak, de döntenem kellett, hogyan tovább. Két hónapot hagytam ki. Utána újra elkezdtünk az edzőmmel dolgozni, és ez lett a vége.

– Elment a kondi?
– Persze, meghíztam. Nem volt könnyű visszarázódni, de megpróbáltam fokozatosan utolérni magam.

– Volt önben kétség, bizonytalanság?
– Nem igazán, mert láttam, mi hiányzik, illetve tudtam, hogy a mozaikok közül melyik nem került a helyére. Olyan csomaggal mentem ki az Eb-re, amivel eleve lehetett esély. De az úszás olyan sport, ahol bármikor megéghet az ember, hiába készült fel az ember maximálisan, aznap tényleg nüanszok, tizedek, századok döntenek.

– Rutinnal pótolta a hiányzó fizikális felkészültséget?
– Nem voltam rossz állapotban, de igen, mondhatom, hogy ehhez az Eb-aranyhoz rutin is kellett. Régóta versenyzem, átéltem sok mindent, már ismerem magamat, miként reagálok a stresszre. És ismerem a versenytársaimat is, akik nem tudtak meglepni.

– Edzőjével, Molnár Ákossal húsz éve társak, együtt úsztak, ő versenyzőből lett a mestere. Mit jelent ez kettejük kapcsolatában?
– Ákos még ma is inkább versenyző, mintsem edző: nincs nagy korkülönbség köztünk, képes a versenyzők fejével gondolkodni. Az már csak hab a tortán, hogy ugyanazt gondoljuk az úszásról, így könnyű ugyanabba az irányba tartani. Amikor még együtt úsztunk, akkor is voltak ötleteink, hogy mit lehetne jobban csinálni, de amíg nem ő állt a parton, addig ezt nem lehetett végigvinni. Amióta ő az edzőm, kiderült, hogy az ötleteink működnek.

– Miért rohant ki a nézőtérre az Eb-arany után?
– Spontán jött, nem terveztem, nem készültem semmire. Csak kijött a feszültség. Húsz éve élek az uszodában, mindenkit ismerek a közegből. Minden időnket együtt töltjük. Nagyon hálás vagyok, hogy akikkel a mindennapokban együtt vagyok, eljöttek és megnéztek. Így köszöntem meg nekik az odafigyelést.

– Azonban már kikacsingat a „civil élet felé” is… a versenysport utáni életre.
– Muszáj volt, nem 18 vagyok, régóta vágytam rá, hogy valami más is legyen az életemben, mint az edzés meg az uszoda. Szerettem volna dolgozni, igazán ez volt a döntő. Egy kávézót nyitottunk.

– És jó kávét adnak?
– Nagyon jót, másfél éve ez a hobbim. Sokszor állok a pult mögé. Korábban még csak heti kétszer, manapság viszont már mindennap bemegyek. A magaménak érzem. Nagyon szeretem, segít elterelni a gondolataimat. Ha negatív élmény ér, amikor oda megyek, máris más szemmel tekintek a történtekre. Az uszoda más világ, ott sokszor nem lehet tisztán látni, időnként jó kiszakadni. Lett egy másik életem, aminek örülök.

– Az edzője mit szólt ehhez? Általában nem szoktak örülni, ha elvonja valami a figyelmet.
– Azt kell belőni, hogy az életemben mekkora a medencén kívüli rész, ami még pozitív hatással van a medencés létre. Meg kell találni az egyensúlyt. Ha megvan, akkor lehet mindkét területen száz százalékot hozni. Ákos az elején nem viselte túl jól, végül meggyőztem.

Hirdetés

– Mire képes még a vízben? Mi az álma?
– Nem titkolt vágyam a hiányzó olimpiai érem megszerzése. A tavalyi év nagyon komoly megerősítés volt számomra arról, hogy jó irányba indultunk el. Igazolja ezt, hogy az épp adott versenyszituációból második éve győztesen kerülök ki. A tavalyi világbajnoki ezüst- vagy a mostani Európa-bajnoki arany majdhogynem mindegy, mert ugyanezekkel a srácokkal kell majd Tokióban is versenyeznem. Ott is az a cél, hogy az épp aktuális helyezésért vívott harcból én kerüljek ki győztesen. Hogy most melyik helyért, azt ma senki nem tudja megmondani.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 15. számában jelent meg, 2018. augusztus 24-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 15. Magyar Hangban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.