Lassan már mindenki elmondta a véleményét a magyar amatőr ökölvívás jelenlegi – mondjuk ki – botrányos helyzetéről. Egyvalaki hallgatott, ám most megtört a jég. Kovács Kokó István a Magyar Hangnak részletesen felvázolta, mit gondol a jelenlegi helyzetről, és milyen szerepet vállalna abban, hogy szeretett sportága elinduljon felfelé abból a gödörből, ahova az elmúlt években taszították. Az egykori klasszis nem kertel: amennyiben komoly a szándék a megújulásra, akkor bizony rendelkezik A, B és C tervvel is…
– Nem tudom pontosan, de mikor is szakított a magyar amatőr ökölvívással?
– Öt évvel ezelőtt, 2013- ban döntöttem el, hogy nem támogatom tovább a magyar ökölvívást. Már akkor mély szakmai és morális válságban volt a sportág. Az önkéntes kivonulásom célja is az volt, hogy térjen már észhez a boksztársadalom. Azóta egyetlen rendezvényre sem mentem el. De csak azt értem el vele, hogy még azok is féltek a velem való találkozástól, akik egyetértettek velem. Akik pedig hosszú ideje szerepet vállaltak az irányításban, akiknek a segítségével lezüllesztették ezt a gyönyörű sportágat oda, ahol most is van, azok a mai napig kerülik velem a személyes találkozást.
– Ezt komolyan mondja? Senkit nem érdekelt annak a véleménye, aki Magyarország utolsó olimpiai aranyérmét szerezte ökölvívásban, és mindent megnyert, amit amatőrként és profi ként csak meg lehetett nyerni?
– Igen. Amikor úgy másfél évvel ezelőtt egyesek „kitalálták” Erdei Zsoltot a hazai ökölvívás megmentőjeként, a sportág következő elnökét, azt hittem, itt az idő, és valósak azok a szándékok, amelyek a megújulásról szóltak, hiszen alig pár hónappal előtte beszéltük át, mit kellene tenni. Rendszerváltást hirdettek, ám hamar kiderült, szó sincs erről. Hazudtak nekünk, egymásnak, mindenkinek.
– Szakmai gondokról már korábban is lehetett hallani…
– Most a szakmai mellé az anyagi gondok is előtérbe kerültek, egész pontosan működésképtelen a Magyar Ökölvívó Szakszövetség (MÖSZ). De talán ez a gazdasági csőd segít a teljes megújulásban. Talán így, hogy már nincs mit ellopni, azok a szélhámosok, akiket kizárólag az egyéni, gazdasági érdekeik vonzottak a szorító mellé, végre eltűnnek, és megtörténhet az a rendszerváltás, amit Erdeiék ígértek. Szinte hihetetlen, de sokan most is csak azért féltik az ökölvívást, mert attól rettegnek, hogy az életükben először el kell majd menniük dolgozni.
– A változások elmaradása egyedül Erdei Zsolt, a jelenlegi elnök bűne?
– Én az elmúlt másfél évben alig beszéltem Madárral. Azok a dolgok, amiket korábban nekem, nekünk ígért, nem valósultak meg. Én viszont betartom, amit neki mondtam, azaz nem állok be az őt felelősnek kikiáltók népes táborába. Majd az ügyészség nyomozása eldönti, mekkora a szerepe az elnöknek a csődben, a közgyűlés pedig azt, hogy valóban bízik-e benne ezek után is. De ha jogilag nem is, emberileg az is bűnös ebben az ügyben, aki olyan feladat elé állította Erdei Zsoltot, amiről mindenki, még ő maga is pontosan tudta, hogy nem alkalmas rá. Ez nem kritika, nem vélemény, ez egyszerű tény. Ettől a ténytől ő nem lett rosszabb ökölvívó vagy edző.
– Önök jó barátok voltak. Ennek vége?
– Amennyiben igen, azt sajnálom, és az sem vigasztal, hogy ez nem az én döntésem volt. Én baráti, támogató kezet nyújtottam neki is, és nyújtok mindenki felé, akit az ökölvívás felemelése, és nem a saját érdeke vezérel.
– December 15-én közgyűlést rendez a MÖSZ. Elmegy? Egyáltalán elvállalna bármilyen tisztséget az új vezetésben?
– Érdekes, hosszú ideje ön az első, aki egyáltalán rákérdez arra, hogy bizonyos esetben miként döntenék.
– Már bocsánat, de úgy tudom, elnök például nem is lehetne…
– Tényleg létezik egy paragrafus az AIBA (Nemzetközi Ökölvívó-szövetség) alapszabályában miszerint a jelenlegi profi szervezetnél, a WBO-nál betöltött tisztségem miatt nem vállalhatnék szerepet a hazai szövetség élén. Ám egyrészt számos országban volt már erre példa, és semmilyen retorzió nem járt érte, másrészt nem valószínű, hogy a jelenlegi helyzetben az AIBA fellépne az ellen, hogy egy olimpiai bajnok akár elnökként is szerepet vállaljon a sportág megmentése érdekében. Az AIBA jelenlegi elnöke, éppen az amatőr eredményeim okán, pár héttel ezelőtt engem is meghívott a moszkvai közgyűlésre annak ellenére, hogy előtte sem titok a WBO-s pozícióm. Egyébként érdekes, hogy éppen Erdei Zsolt esetében ez sosem volt gond, hiszen amikor a javaslatomra elnökségi tag lett a MÖSZ-ben, még aktív profi ökölvívó volt, miközben ez a paragrafus vonatkozik edzőre, vezetőre, versenyzőre egyaránt.
– Ezek szerint elvállalná az elnöki posztot az igencsak mélyponton lévő magyar szövetségben?
– Most elsősorban egy olyan emberre van szükség, aki konszolidálni tudná a helyzetet. Mondjuk ki nyíltan, szükség van az állam beavatkozására, segítségére, hiszen a jelenlegi gazdasági helyzetet a piac, a támogatók képtelenek lennének megoldani. Így akár egy olyan vezető is érkezhetne, aki megfelelő kapcsolatokkal rendelkezik, sőt az sem lenne baj, ha nem az ökölvívás világából jönne.
Aztán kéne egy másik ember, aki a szakmáért felelne, és semmi köze nem lenne a pénzhez, aki a sportágat elindítaná végre felfelé, aki határozott célokat tűzne ki, aki elszámoltatná a múlt bűneit, és felmérné, milyen nagy a lemaradás a nemzetközi mezőnytől. Odafigyelne az edzőképzésre, kialakítana egy egységes felkészülési rendszert, megvizsgálná, működőképes-e egyáltalán az akadémiamodell, vagy vissza kell térni a nevelőegyesületek nagyobb megbecsüléséhez. Hozzányúlna végre a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatási programjához, megvalósítana egy világos életútprogramot, a tömegbázist növelve elfogadhatóan működtetné a versenyrendszert, a bírókat, edzőket, versenyzőket a helyén kezelné.
Még órákig sorolhatnám, hogy az anyagi csőd mellett milyen problémák megoldása vár az ökölvívás irányítására. A feladatra a szakember akár lehetnék én is, de tudnom kellene, hogy a sportág, az ökölvívásban szereplők tényleg a megújulást szeretnék-e, vagy csak azt, hogy valaki betömje a keletkezett lyukat. Találjuk meg egymást, beszéljünk róla, egyáltalán van-e igény arra, hogy a sportág rendszerváltásában, az újjáépítésben szerepet vállaljak akár elnökként, akár más feladatkörben.
– Most akkor vállalná az elnöki tisztséget, vagy nem?
– Jó, rendben. Ha az általam fentebb említett és kívánatos személy bevonására nem kerülne sor, akkor ebben az egy esetben vállalnám az elnökséget, de nagyon szigorú feltételekhez kötném: nem a saját magam, hanem a sportág jövője érdekében.
Orbán Viktor haragos, a szőnyeg szélére állította a sportvezetőket | Magyar Hang
A legmagasabb szintig, a mutatóujját a sport ütőerén tartó miniszterelnökig jutottak az utóbbi hónapok sportbotrányai.
– A hangjából kiérződik, hogy azért már túl van jó néhány beszélgetésen arról, szükség van-e önre. Gondolom, ha hívják, van terve, miként vágjon bele.
– Van, természetesen, bár pár éve kívülről, de követem az eseményeket, és vannak elképzeléseim, amelyeket akár tervnek is nevezhetünk. Elnökként az előbb felsorolt feladatok megvalósítása és a szakma rendbetétele lenne a legfontosabb. Határozott, megvalósítható célokat kell kitűzni, és meg kell találni azokat az edzőket, szakembereket, akik a feladat elvégzésére alkalmasak, és akiknek ez a sportág nem az anyagi lehetőségek miatt fontos, hanem azért, mert ez a nagybetűs hivatásuk, nem ebből, hanem ezért élnek. Tudom, a régiek és újak között egyaránt sok a sportember.
Legrosszabb esetben – azaz ha sportág nem kér a megtisztulásból, akkor – a profi tagozattal dolgoznék tovább, amely évtizedek óta eredményesebb, mégsem kap semmilyen támogatást a szövetségtől. Lehet, hogy a közgyűlés után önállóan mennénk tovább, a hazai ökölvívásnak ezt az ágát fejlesztenénk. Ebben legalább tiszta viszonyok voltak és lesznek mindig is, sőt most már a profik is az olimpiai család részei.
– De mi lesz akkor, ha itthon elindul valami pozitív változás, ám az AIBA nemkívánatossá válik a sportvilágban?
– Sajnos akár ez is előfordulhat, főleg akkor, ha az AIBA nem tesz eleget a Nemzetközi Olimpiai Bizottság jogos kéréseinek. Más okból, de nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi szövetség is hatalmas bajban van. Ha kizárnák őket az olimpiáról, akkor jelen állás szerint az egyik nagy profi szervezet, a WBA venné át a helyét, ők szerveznék az amatőr olimpiát. Ebben is tudnék segíteni, hiszen amíg a MÖSZ-nek nincs kapcsolata a WBA szervezettel, addig nekem megvan a személyes kapcsolatom a vezetőkkel, tisztviselőkkel. Gilberto Mendoza jó barátom, triatlonos versenytársam, aki többször járt nálam Budapesten. Megkockáztatom, hogy kedvezőbb sportdiplomáciai helyzetben lennénk, mint most.
Nagy zűr a bokszolóknál, a profik vehetik át az olimpiai szervezést | Magyar Hang
A Nemzetközi Ökölvívó Szövetség kiesett a pikszisből a NOB-nál. A WBA léphet a helyére.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 29. számában jelent meg, 2018. november 30-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a lapban? Itt megtudhatja!
