Amikor két esztendeje elveszítette hazai pályán a horvátok ellen a budapesti világbajnokság döntőjét Magyarország, abban reménykedtünk azóta, hogy majd a kvangdzsui olimpiai kvalifikációs világbajnokságon, annak a fináléjában visszavághatunk nekik. Maga a reváns lehetősége elérkezett ugyan, de azt nem az aranyért, hanem a kisdöntőben, a bronzéremért játszotta a két csapat. Hogy mennyire egy szinten áll a két válogatott, talán az is megmutatta, hogy a világbajnokságok történetében a mai meccsig hét alkalommal találkoztak a magyarok a horvátokkal, és 3-3 győzelem mellett egyszer döntetlenre végeztek egymással.
Hősies, ugyanakkor hiábavaló küzdelem – talán ez a mondat jellemzi legjobban a magyarok szempontjából a bronzcsatát. Ugyanis szinte az egész meccsen hátrányban játszott a válogatottunk, egyszer sem sikerült megszerezni a vezetést, igaz, a rengeteg kiállítás miatt szinte minden támadásnál emberhátrányban kellett védekezni Vámoséknak. Persze arról sem feledkezhetünk meg, hogy a csapatkapitány, a törött ujjal is időnként vízbe ugró Varga Dénes játéka és góljai nagyon hiányoztak, ráadásul ezúttal Bátorit is elveszítettük, akinek a meccs elején belenyúltak a szemébe, így a kispadra kényszerült.
Persze írhatjuk ezt, magyarázhatjuk azt, kereshetünk kifogásokat, az eredményjelzőn a végén ez állt: Märcz Tamás együttese 10-7-es vereséget szenvedett a horvát csapattól, akinek legjobbja, a hatgólos Jokovic ellen egyszerűen nem tudtunk semmit tenni. Így nemcsak a dobogóról maradtunk le – sajnos sporttörténelmet írva, mert vb-n most fordult elő először, hogy a férfiak és a nők is elveszítették a bronzmeccset – hanem a korábban elveszített elődöntő miatt az olimpiai indulási jogot sem sikerült megszerezni. Erre legközelebb a januári, hazai rendezésű Európa-bajnokságon lesz lehetősége, melyen egy kvótát osztanak ki.
„Az egész világbajnoksággal kapcsolatban van egy kis hiányérzet, főleg amiatt, hogy már a negyeddöntőben az ausztrálok ellen is akadozott a gépezet, utána pedig nem a tudásunknak megfelelően pólóztunk. Nem volt szerencsénk sem, elég csak a sérülésemet említeni, ami jelentősen hozzájárult az akadozó játékhoz, hiszen hiányoztak a góljaimmal és a jelenlétemmel sem tudtam átlendíteni a fiúkat a holtpontokon. Ezúttal a harmadik negyedben hagytunk ki, és ezen úszott el a bronzérem. A megnyert Európa-kupától azt éreztem, bárkit képesek lehetünk megverni a vb-n, ahol bebizonyosodott, nincs már papírforma találkozó, hiszen olasz–spanyol fináléra nem sokan fogadtak volna” – jelentette ki az M4 Sportnak Varga Dénes.
Zalánki Gergő – talán az elveszített éremcsata hatása alatt – meglehetősen keményen értékelte a csapat világbajnoki teljesítményét, annak ellenére, hogy azért ismét ott volt a magyar csapat a legjobb négy válogatott között.
„Hihetetlenül buták voltunk, olyan hibákat vétettünk, amire egy serdülő csapat sem lenne túl büszke. A fejekben rendet kell tenni, ez a legfontosabb feladat a januári Európa-bajnokság előtt. Miután elveszítettük az elődöntőt, egyesek hozzáállása sem volt azon a szinten, ami elvárható. Lassan, gyengén kezdtünk mindkét utolsó meccsen, abszolút nem volt az igazi. Nagyon sajnálom, hogy nem állhattunk fel a dobogóra” – közölte Zalánki. Próbáljuk meg pozitívan lezárni vízilabdázóink vb-szereplését. Mind a nők, mind pedig a férfiak bekerültek a legjobb négy közé, és minden esélyük megvan arra, hogy a 2020-as, januári, hazai rendezésű Európa-bajnokságon (1 kvóta), vagy a kvalifikációs tornán (3 kvóta) megszerzi a tokiói olimpiára a kvalifikációt.
Vízilabda, férfiak
A 3. helyért
Horvátország–Magyarország: 10–7 (2–1, 2–2, 2–2, 4–2)
Gólszerzők: Jokovic 6, Loncar, Milos, Setka, Benic 1-1, illetve Hárai, Manhercz 2-2, Vámos, Angyal, Zalánki 1-1.
Az 5. helyért
Szerbia–Ausztrália: 13–9 (6–1, 3–2, 1–2, 3–4)
A 7. helyért
Görögország–Németország: 11–6 (1–2, 3–2, 2–0, 5–2)
