Már napokkal ezelőtt érződött a Csallóköz fővárosában, hogy olyan esemény közeledik, amely a legifjabbtól a legidősebbig mindenkit megmozgat: mind fizikailag, mind lelkileg. A magyarságtudat, az összetartozás nagy ünnepe jött el Dunaszerdahely számára, ahol annyi más mellett egy sportesemény akár képes lehet határokat átlépve egy nép közösségi tudatát, összetartozását erősíteni. Szeptember 1-jén, vasárnap ugyanis éppen a szlovák alkotmány ünnepére esett a Dunaszerdahely–Slovan Bratislava bajnoki találkozó.
Amikor lapunk munkatársa már péntek este megérkezett a felvidéki városba, már akkor érződött, nem akármilyen hétvégére készül a helyi magyarság fővárosa. Alig foglaltuk el a szállásunkat, amikor kiderült, hogy honnan és milyen céllal érkeztünk, azonnal mindenki velünk akart beszélgetni.
„Ma egy igazi klub vagyunk: stadionnal, akadémiával, szurkolókkal és DAC-lélekkel, ezért ezen a hétvégén is kiélvezzük a belső béke és elégedettség pillanatát” – mondta az egyik középkorú férfi, aki egy születésnapot ünneplő csoportból csatlakozott hozzánk.
Amikor beszélgetni kezdtünk, csak úgy ömlött belőlük a szó. Az idősebbek arról a hazáról beszéltek, amitől szüleiket kisgyermekként szakították el, a középkorú, ötvenes korosztály pedig azokat az időket elevenítette fel, amikor csak titokban vallhatták meg egymásnak, hogy mindig is magyarok maradtak. Abban azonban valamennyien megegyeztek, ez már a múlté, és valamennyien örülnek annak, hogy a fiaik, unokáik már nem abban a világban kell, hogy éljenek. Errefelé eléggé népszerű a Magyar Hang, hiszen a városról, a DAC-ról szóló riportjaink felkerültek a város hivatalos közösségi oldalára.
„Olvastuk a város közösségi oldalán, mit írtál rólunk. Köszönjük nektek, nem is tudjátok, mennyit jelent ez számunkra” – mondta egyikük, majd a másik hozzátette, bizony manapság ismét fontos a magyar a magyarnak, annak ellenére, hogy még mindig vannak olyanok, akik ellenségeskedést akarnak szítani határon innen és túl.
Ollé, ollé, ollé, szerdahelyi, szerdahelyi, a DAC szerdahelyi
A koccintásokba torkolló péntek estét követően szombaton volt időnk szétnézni a városban. Ahogy mesélték, tényleg turisztikai célponttá vált Dunaszerdahely, persze elsősorban egyre ismertebb termálfürdője révén. Amikor délelőtt tízkor végre sorra kerültünk a pénztárnál, szomorú hír várt minket.
„Sajnos sem szekrény, sem pedig nyugágy nincs már. Egy ideje rengetegen érkeznek hozzánk, csehek, szlovákok, osztrákok és persze magyarok” – állította a fürdő dolgozója.
Persze azért bejutottunk, és tényleg, szinte már egy törölközőnyi hely sem volt. Főleg árnyékban. Ám szerencsénk volt, hiszen az egyik előző esti ismerőssel összefutva nemhogy helyünk, de árnyékos helyen nyugágyunk is lett. Maga a fürdő egy év alatt elképesztő fejlődésen ment keresztül, gyermek és gyógymedencéivel, wellness-szolgáltatásaival, tisztaságával bárhol a világon megállná a helyét. Ha valaki megveszi a 10 eurós belépőt, biztos lehet abban, megkapja a pénzéért azt, amiért egy fürdőbe megy az ember a nyár utolsó hétvégéjén. Ráadásul kánikulában.
Maga a hétvége csúcspontjáról, a DAC–Slovan bajnokiról ekkor még kevés szó esik, de a meleg vizes medencében már ment az esélylatolgatás. „A fiúk nincsenek most túl jó formában, ám a Nyitra elleni idegenbeli siker talán elindítja őket felfelé” – fogalmazott egy ötvenes férfi, míg a hallgatósága élénken bólogatott mindehhez.
Nagy Krisztián, a csapat sajtófőnökével a Villa Rosa teraszán beszélgettünk, aki elárulta, vannak félelmei a vasárnapi meccsel kapcsolatban. Elmesélte, talán most, két fordulóval ezelőtt fordult elő a csapattal először, hogy a DAC-tábor kifütyülte őket.
„A szurkoló már csak ilyen. Ha kimaradnak a helyzetek, ha nem nyer a csapat, véleményt alkot. Ezért is volt fontos a nyitrai győzelem, hogy a nagy rangadóra ismét egymásra találjon a csapat és a tábor” – jelentette ki, majd elmondta, a dunaszerdahelyi nézők esetében nincs elégedetlenség amiatt, ha az edző több idegenlégiósnak ad lehetőséget. – „Nálunk tíz náció van jelen a keretben, és amire büszkék vagyunk, hét válogatottban is jelen vannak a játékosaink. Sajnos Kalmár Zsolt sérülése és Vida Kristopher kikerülése a keretből azt eredményezte, hogy a szeptemberi, magyar–szlovák Eb-selejtezőn a magyar válogatottban nem lesz DAC-játékos, igaz, jelenleg a szlovákban sincs.”
Este megteltek a kisebb-nagyobb vendéglátó egységek, ahol már egyre több szó esett a vasárnap esti derbiről. Botránytól nem tartott senki, hiszen egyrészt lassan tényleg a múlté a szlovák–magyar ellentét, másrészt a rendőrség és a biztonsági emberek képesek a legkényesebb helyzetet is kezelni.
„Ugyan ma már nem lehet a magyarság szidalmazásával sehol előrébb jutni, azért a Slovan-tábor mindig képes negatív meglepetést okozni. El kell verni őket a pályán, és akkor a nézőtéren is csendben lesznek majd” – közölte egy fiatal, aki nagyobb társasággal indult bele az éjszakába. Ám arról még a buli előtt megpróbált meggyőzni, másnap este – történjék bármi az éjszaka, ami ugye sosem ér véget – biztosan ott lesz a lelátón.
Mindenki itt van, mindenki tapsol, mindenki a DAC-nak szurkol...
Eljött a vasárnap, és nem túlzás, de Dunaszerdahely lakossága megindult a februárban éppen a Slovan ellen felavatott Mol Aréna felé. A fanatikusok megszállták a pálya környéki kocsmákat, és mindenkinél ott volt vagy a DAC-sál, vagy a csapat mezét viselte.
„Ember, itt nem létezik más, csak a DAC! Ja, meg a Ferencváros” – osztotta meg velünk a nagy titkot az egyik törzsszurkoló. Erre többen harsányan megerősítették az előbbi megszólaló igazát, majd azt kezdték taglalni, az lenne a legszebb hét ebben az évben, ha a Fradi főtáblára jutását a DAC egy győzelemmel megkoronázná.
„A mester egész héten át hajtotta a csapatot, ennek ki kell ma jönni. Képzelje csak el, milyen elégtétel lenne a szlovák alkotmány ünnepnapján legyőzni a Slovant” – mondta egy másik szurkoló.
Mire a csapatok befejezték a melegítést, teljesen megtelt az aréna: 11 679 néző előtt kezdődhetett a nagy derbi. Aki egyszer is járt DAC-meccsen, az pontosan tudja, mit jelent itt az a szó, hogy magyarság, és pontosan tudja, milyen átszellemülés hallgatni a Nélküled című opuszt, ami mára a dunaszerdahelyiek szurkolói himnusza lett. 11 ezren énekelték a pályán körbesétáló hétéves kislánnyal és a tizenegy éves kisfiúval az Ismerős Arcok dalát. Ilyenkor egyszerűen libabőrös lesz az ember és mérhetetlenül büszke arra, hogy ennek a közösségnek lehet a tagja, hogy ő is magyar. Ezúttal az sem tudta elrontani a hangulatot, hogy a Slovan-tábor fütyült és ordibált, miszerint: „ütni kell a magyart”.
Maga a mérkőzés feledhetetlen élményt nyújtott, egyrészt a hangulat, másrészt a Dunaszerdahely parádés, 5-2-es győzelme miatt. Látszott a DAC csapatán, ezt a meccset mindenképpen meg akarják nyerni, és mindez történelmi napon sikerült a csapat 12. tagja, a közönség segítségével. A nézőtéren nem akadt szurkoló, aki emlékezett volna hasonlóan nagyarányú győzelemre a Slovan ellen. A vendégtábor már az első félidőben nehezen viselte a meccs alakulását – főleg, amikor a játékvezető kiállította a csapat holland hátvédjét és büntetőt ítélt a DAC javára –, és bizony egymásnak estek, és a botrányt a biztonságiak könnygáz bevetésével tudták megfékezni. Mindeközben a dunaszerdahelyi közönség csak énekelt, biztatta az övéit. Aztán a szeptember 9-én, a Groupama Arénában rendezendő magyar-szlovák Eb-selejtezőre gondolva a B közép kifeszített egy molinót: „a magyar nemzetért 09. 09.” Mert olyan szurkolót nem találni ma Dunaszerdahelyen, aki ne a magyar válogatott sikeréért szorítana.
A mérkőzést lezáró sípszót követően fergeteges ünneplés vette kezdetét, szinte a Slovan-tábor kivételével senki sem mozdult. A csapat körbement megköszönni a biztatást, és legyen a pályán lévők között panamai, ukrán, cseh, szlovák vagy venezuelai a magyarok mellett, amikor 11 ezer torokból felcsendült, hogy „Isten, áldd meg a magyart”, bizony csillogó szemmel álltak vigyázzba.
És abban a pillanatban mindegyikük egy kicsit magyarrá vált.
