Sírni csak a győztesnek szabad – ez az örök életű mondást Székely Éva adta a világnak, és ma hajnalban egy újabb, a sportágának valaha volt egyik legjobbja mutatta meg, hogy olimpiai bajnoknőnknek mennyire igaza volt. Az érzelmeire többé-kevésbé odafigyelő Rafael Nadal – miután hatalmas, majd ötórás drámai csatában 7:5, 6:3, 5:7, 4:6, 6:4-re legyőzte az orosz Danyiil Medvegyevet a US Open döntőjében – egyszerűen sírva fakadt, amikor a torna szervezői az eredményhirdetést megelőzően egy rövid videón bemutatták a spanyol mind a 19 Grand Slam-győzelmét (GS). Mert Nadal ezen a New York-i éjszakán megszerezte pályafutása 19. Grand Slam-serlegét, melyet ki mástól, mint attól a Rod Lavertől vett át, aki éppen 50 éve diadalmaskodott a US Openen. Legenda a legendától.
A spanyol ezzel az első teniszező lett, aki 30 éves kor felett képes volt 5 GS-trófeát nyerni – nagy riválisai, Roger Federer és Novak Djokovic 4-4 alkalommal tudták ezt megtenni –, és ezért a győzelméért 3,85 millió dollárt kapott. (A sors fura fintora, hogy a kupát átadó Laver 50 esztendővel ezelőtt ugyanezért 16 ezer dollár pénzjutalmat kapott mindössze).
Nadalról sokáig kizárólag, mint a világ valaha volt legjobb salakjátékosáról beszéltek, ám 33 éves korára bebizonyosodott, valamennyi borításon ott van a legszűkebb elitben, hiszen a 12 Roland Garros-diadal mellett immár négyszeres US Open, kétszeres wimbledoni és egyszeres Australian Open-bajnok. Ráadásul idén mind a négy nagy tornán eljutott minimum a legjobb négyig: Párizsban és New Yorkban győzött, Melbourne-ben a döntőben kapott ki Djokovictól, míg Wimbledonban az elődöntőben győzte le őt Federer.
Száz emberből most is 99 biztosan Rafael Nadalra fogadott volna a US Open-döntő előtt, ráadásul úgy, hogy Megvegyevnek egy fikarcnyi esélyt sem adott. A 23 éves orosz azonban megmutatta, hogyha most még nem is tudta legyőzni a spanyolt, vélhetően a következő generáció egyik legjobbja lehet majd. Persze a jövő idő használata a világranglista negyedikje esetében furcsa lehet, de amíg a Federer–Nadal–Djokovic trió nem vonul vissza, addig más még véletlenül se rúg, bocsánat, üt labdába. Ugyanis ha csak azt nézzük, hogy hárman összesen 55 GS-trófeát nyertek, ráadásul 2015 januárjától mindössze két alkalommal nem ők hárman győztek a négy nagy tornán: 2015-ben a Roland Garroson, míg 2016-ban a US Openen Stan Wawrinka diadalmaskodott. Félelmetes eredménysor, és Federer első, 2003-as wimbledoni győzelme óta most állt elő először az a helyzet, hogy a svájci és a spanyol között mindössze egy GS-trófea a különbség (20-19).
A mostani, New Yorkban játszódó dráma végül 4 óra 50 perc után ért véget, amikor Nadal egy nyerő szervával lezárta az ütközetet, elterült a betonon. Majd pályafutása során talán először olyan érzelmi kitörést láttunk tőle, amit még soha.
„A mérkőzés utáni videó, amivel felidézték valamennyi Grand Slam-győzelmemet az eredményhirdetés előtt, meg a közönség, amelyik fantasztikus ünneplésben részesített, okozta azt, hogy elérzékenyültem. Általában tudom kontrollálni az érzelmeimet, de ezúttal nem sikerült. Higgyék el, tudok attól jól aludni, ha nem én nyerem majd a pályafutásom végén a legtöbb GS-trófeát, és az sem motivál annyira, hogy a világranglista élén az év végén az én nevem álljon. Az első számú célom, hogy minél tovább teniszezzek úgy, hogy versenyben legyek a legnagyobb trófeákért. Nem tervezek már három-négy évre előre, inkább arra készítem fel magam, hogy mindig elfogadjam, amit az élet hoz” – jelentette ki Nadal a meccs után, aki októberben megnősül, és a hírek szerint egy bizonyos Roger Federer lesz a tanúja, akivel példamutató a pályán belül és kívül is a viszonya.
Mondhat azonban bármit a spanyol, a nézők, a sportág rajongói számára innentől kezdve az a legnagyobb kérdés, vajon ő vagy Federer – esetleg Djokovic – nyeri-e a több GS-tornát. Meg az, hogy a tenisz három óriását minél tovább láthassák még a pályán.
