HIRDETÉS
Kezdőlap Sport Kovács Kálmán...

Kovács Kálmánnal együtt önkénteskedtem az új Puskásban

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük!

HIRDETÉS

Nem csak stadiont avattak Budapesten a Magyarország–Uruguay barátságos labdarúgó-mérkőzéssel, élesben vizsgázott az UEFA által szorgalmazott voluntőrrendszer is. Ráadásul jól – egy voltam a közel háromszáz önkéntesből, aki végigdolgozta az estét a vadonatúj arénában.

Hogy mennyire új dolog ez Magyarországon, jól jelzi az alábbi történet: nyáron számtalan hazai sajtóorgánum publikálta az UEFA Euro 2020 és a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) felhívását, amelyben önkénteseket kerestek a jövő évi Európa-bajnokság budapesti mérkőzéseire. A felhívás csak magyar nyelven jelent meg, a két és fél ezer jelentkező harmada mégis külföldi! Náluk már hagyomány, a hétköznapok része ez a dolog. Fantáziát látnak benne, nem pedig az ingyenmunkát.

HIRDETÉS
HIRDETÉS

A nyáron jelentkeztem, kora ősszel behívtak egy interjúra. Meglepően jól szervezett eseménybe csöppentem, olyan volt, mint egy profi állásinterjú: kíváncsiak voltak a jelentkező kreativitására, motivációjára, és természetesen azt is megkérdezték, a jelentkezéskor megadott tevékenységi területeken belül hogyan tudnánk segíteni.

Hatvan–negyven százalékos arányban a férfiak jöttek többen (ez nem meglepő, a foci körükben népszerűbb), zömük a 18–21 éves korosztályból, de képviselte magát az érettebb generáció is: a legidősebb önkéntesjelölt 72 éves. Az interjú végén mindenkinek ruhapróbára kellett mennie, mert az Eb egyik szponzora öltözteti majd tetőtől talpig az önkénteseket is. Belőlük egyébként pontosan 997-re lesz szükség az UEFA előírásai alapján, huszonnégy különböző területen – ilyen például a média- és a tévéközvetítés, az antidopping, a különféle ceremóniák, a szállítás és egyebek, összesen ötvenféle pozíció.

HIRDETÉS

Az még nem derült ki, én lehetek-e önkéntes majd a jövő évi Európa-bajnokságon (valamikor januárra ígérik a végső döntést), de október végén kaptam egy levelet, amely szerint ha van időm és kedvem, tagja lehetek a Puskás Aréna nyitómérkőzésén dolgozó csapatnak. Volt, így két nappal a meccs előtt mennem kellett egy eligazításra.

Borzongató érzés volt a megnyitó előtt bejárni a gigantikus építményt, és jó volt látni azt is, milyen nagy csapat vagyunk. Közel háromszázan voltunk jelen. Azeri, kolumbiai, brazil, spanyol és más nemzetiségű is jött. Az új sajtóközpontban volt a tréning jól kell teljesítenünk, mondták, hiszen pénteken nemcsak nyitómérkőzés lesz egy új helyen, de mindjárt telt ház is, és persze soha nem dolgozott ennyi önkéntes magyar focimérkőzésen.

A meccs napján már délután háromkor megérkeztem a stadionhoz. Akkor döbbentem rá, mekkora esemény várható, amikor megláttam a felsorakozott mentőket – volt vagy harminc jármű. A regisztrációkor megkaptam a pólót és a kabátot, majd elmondták, mit is kell csinálnom. A társaim között feltűnt valaki, aki ismerős volt valahonnan. Utólag derült ki, hogy Kovács Kálmán válogatott csatár volt ő, az 1986-os mexikói vb résztvevője – őszintén szólva nem sok mai labdarúgóról tudom elképzelni azt az alázatot és szerénységet, hogy ötvenhatszoros válogatottként valaha is önkéntes munkára jelentkezzen egy focimeccsre!

HIRDETÉS

Többféle csapat alakult – a legtöbben a zöld kabátosok voltak, akik a közönség be- és kiáramlását segítették, vagyis megmutatták a nézőknek, hogyan találnak a helyükre. Voltak, akik a parkolásban segítettek, másoknak a szurkolói klubnál volt feladatuk, én pedig a médiával kapcsolatos csapatba lettem beosztva. Itt is többféle tevékenység zajlott: egyesek az érkező újságíróknak adták át az akkreditációkat, mások a fotósokat szolgálták ki, vagy az összeállításokat osztották, a többinek – köztük nekem is – kétfős csapatokba szerveződve kellett az MLSZ speciális, erre a mérkőzésre készülő, 110 oldalas kiadványát árulniuk a szurkolóknak. Az én társam szintén egy középkorú férfi volt, aki civilben angoltanár, és meglehetősen hatékonyan tudtunk együtt dolgozni.

Skybox Magyarország | Magyar Hang

Külön szociológiai tanulmányt lehetne írni arról, hogyan lehet eladni egy füzetet ötszáz forintért egy nyitómeccsen. Az egyszerű szurkoló örül neki, ereklyét lát benne, szívesen kifizeti az árát – már ha működik a kártyás terminál. Mivel a stadion készpénzmentes, nekünk is mobil bankkártyás kütyükkel kellett megoldanunk az egészet a vasbeton építményben, és hát nem mindenütt volt tökéletes a térerő. A VIP-ben viszont alig fogyott, különösen a skyboxnak nevezett szinten (az exkluzív páholyokban – nyolcvan van az új arénában! – külön pincér szolgálja ki a meghívottakat meleg étellel-itallal). Az elit, különösen a NER-lovagok megszokták, hogy nekik minden ingyen jár, nem akartak fizetni a kiadványért. Látva a gazdagok passzivitását, hamar otthagytuk őket, és bementünk a kemény mag közé, ahol száznál is többet adtunk el a füzetből.

Hamar kiderült: ha tele van, nagyszerű a hangulat az új stadionban. Sajnos a vendégcsapat, a világranglista ötödik helyén lévő uruguayi válogatott gyorsan letudta a meccset: már a huszonegyedik percben 2-0-ra vezettek, és ugyan Szalai Ádám válaszul hamar megszerezte az új stadion első magyar gólját is, nem volt esély a hazai győzelemre. A vereség ellenére is nagy élmény volt szurkolónak, önkéntesnek egyaránt, és bár voltunk összesen vagy 68 ezren, a hazajutás sem volt rémálom, sikerült a tömegközlekedést is megszervezni.

Új stadion, jó hangulat, magyar vereség | Magyar Hang

A meccs után, immár újságíróként, megkérdeztem az önkéntesek vezetőjét, Fodor Anettet, hogyan vizsgázott az önkéntesbrigád. – Ez csak bemelegítés volt a jövő évi Európa-bajnokságra, ahol majd ezer önkéntesre lesz szükségünk. Annak ellenére, hogy nagyon nehéz feladatunk volt – hiszen sem mi, szervezők, sem pedig az önkéntesek nem jártak még sokat az aréna falai között, és az efféle mozgalom is újdonság Magyarországon –, nagyszerű együttműködés született. Mindenki segítőkész volt, a legjobb tudásuk szerint segítettek minket, egymást és a kilátogatott szurkolókat is. Már látható, hogy nagyszerű csapat lesz belőlük, érdemes sok energiát belefektetni a képzésükbe és abba is, hogy nekik is valódi élmény legyen ez a munka.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/47. számában jelent meg, 2019. november 22-én.

HIRDETÉS

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/47. számban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Lukács Csaba
Lukács Csaba
A Magyar Hang lapigazgatója és világjáró riportere.

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

38,965lájkolóTetszik
3,641követőKövetés
19,800feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

„Nem fogok meghátrálni” – Magyar Hang-ajánló

Interjú Máté Gáborral és Körömi Attilával. Látogatóban a papból lett polgármesternél. Riport a halálra ítélt Csicsali vonatról. Keresse a Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek