Annak, aki szereti a labdarúgást, igazi ünnepet jelentett az, amikor az orosz–szaúdi találkozó elkezdődött. Most, hogy túl vagyunk a csoportmeccsek első fordulóján, már bizton kijelenthető, borzalmas nagy hiba a FIFA részéről, hogy további 16 csapattal kibővíti a vb mezőnyét. Ez a döntés maximum gazdaságilag lehet jó, sportszakmailag semmiképpen. Ugyanis ebben a 32 fős mezőnyben is vannak olyan nemzeti tizenegyek – és most direkt nem nevezem meg –, amelyek nem ütik meg azt a nívót, amit egy világbajnokságra kijutott csapatnak minimum hoznia kellene. Hogy mi lehetne a megoldás? Én két dolgot tudnék ajánlani: vagy a jégkorong mintájára rendezném meg a vb-t, A, B és további csoportoknak, ahonnan feljuthatnak magasabb osztályba a legjobbak, illetve kieshetnek a leggyengébbek; illetve ott van az UEFA által létrehozott Nemzetek Ligája, ami szintén példa lehetne a világbajnokság megreformálásához.
Az eddigi mérkőzések nagy tapasztalata, hogy mennyire felértékelődtek a rögzített helyzetek egy meccsen. Nem véletlen, hogy a gólok 58 százaléka pontrúgás után született. Éppen ezért láthatjuk, hogy a csapatok külön taktikát dolgoztak ki a szabadrúgások, a szögletek, de még a bedobások esetére is. A Belgium–Panama összecsapáson ez tökéletesen visszaköszönt, hiszen a belga kapitány olyan alaposan feltérképezte az ellenfelet, hogy azt is tudta, miként védekeznek szögletek, bedobások esetén, és ezekre az észrevételekre építette fel sikerrel csapata taktikáját.
A látványos játékot végérvényesen felváltotta az eredményes focira való törekvés, amikor mindenki védekezik és támad egy csapaton belül. Ebben a mezőnyben nekem a spanyol válogatott az etalon, amelyik nem a kontrákra építi kizárólag a támadói taktikáját, hanem például a rengeteg labda nélküli mozgásra. De bevallom, számomra eddig az igazi orgazmust a Mexikó–Németország meccs hozta el. Ahogy ezek a mexikói legények kijöttek a védekezésből és átmentek támadásba, na, azt tanítani kellene mindenhol. Közösen mozogtak, látni lehetett az egész találkozón, hogy abszolút begyakorolt figurákról, taktikai elemekről van szó.
A technikai újítások közül az okosóra mindenképpen üdvözlendő – gondoljunk csak szegény Lampardra –, viszont a videóbíróval nem vagyok teljesen kibékülve. Egy konténerben ott ül valaki, aki bizonyos vitás helyzetekben jelzi, lehet, rossz volt a bírói ítélet, és az utána következő hercehurca megtöri a játékot. Itt is van egy jól működő példa: az amerikai focihoz hasonlóan itt is félidőnként – egy-egy esetben a szövetségi kapitányok vagy edzők – kikérhetnék a visszajátszás lehetőségét, és biztos vagyok abban, hogy ezeket az esélyeket alaposan meggondolná mindegyikük.
A vb teljes menetrendjét itt találja, a csoportokról pedig itt olvashat.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 6. számában jelent meg, 2018. június 22-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
