Vb: az oroszok már csak a szépre emlékeznek

Fotó: Stier Gábor

Oroszország büszkén viseli a kiesést. Befelé sír és kifelé örül. Örül, már csak azért is, mert minden eddiginél messzebb jutott a világbajnokságon. De nem is ez a legfontosabb. Boldog, mert az ide érkezők jól érzik magukat. Így Oroszország megmutatta, hogy sokra képes, aki pedig ott volt, annak azt is, hogy szerethető.

Hirdetés

A világbajnokság mind a rendezők, mind pedig a FIFA szempontjából már most sikeresnek nevezhető. S hogy ki lesz a végső győztes? Hosszú idő után először bizton állíthatjuk, hogy ez egy európai csapat lesz. Kár, mondják errefelé, hogy ez nem az orosz válogatott. A „szbornaja” abszolút erőn felül teljesítve, de végül elbukott. Ahogy itt mondják, állva halt meg, s így egy ország büszke rá.

„Ó, Rakitic!” – csak azt tudnám feledni. Oleg ott sír a vállamon, de valahol mégsem szomorú. Hiszen a 11-es rúgásokat orosz rulettnak is nevezhetjük. És most nem úgy sült el, ahogy a Fist Aréna többsége szerette volna. A könnyek azonban felszáradtak, s marad a dicsőség. Ezek a fiúk ugyanis minden tőlük telhetőt megtettek. Sőt, annál sokkal többet. Oroszország a 2008-as Eb-t idézte, amikor a hollandok kiverésével a négy közé jutott. Ez ugyan most nem sikerült, de az öröm legalább akkora. A „szbornaja” a hamvaiból feltámadva mutatta meg, számolni kell vele. Egy világ tanulta meg Akinfejev, Dzjuba, Golovin vagy Cserisev nevét. Közülük egyik sem világsztár, együtt azonban nagyot tudtak alkotni. Köszönhetően Sztyanyiszlav Csercseszovnak, aki a középszerű játékosokból összerakta ezt a álogatottat. A kapitányt hiába támadták egy éven át, a felkészülési meccsek bukdácsolásaiból összeállt egy csapat. S az egykori kapus nevét már csak azért is érdemes megjegyezni, mert ugyanúgy nagyot alkotott, mint néhány éve a Legia Warszawában. Akkor fél év alatt mindent megnyert a félidőben még csetlő-botló lengyel elitcsapattal – Csercseszovra tehát figyelni kell, mert már másodszor épített várat szinte a semmiből.

Persze így kiesni nem egyszerű. No, de ha figyelembe vesszük, honnan indultak, minden hamar megszépül. Ne feledjük ugyanis el, hogy a vb előtt az orosz válogatottat még a szerény képességű szaúdiak is megelőzték a FIFA rangsorában. Ez akkor is figyelemre méltó, ha ez a lista ugyancsak csalóka. Csercseszov fiai erre a vb-re értek össze, s a szövetségi kapitány mellett ebben nem kis mértékben volt része a csapat örök bohócának, a válogatottban, a legnehezebb pillanatokban is a lelket tartó Dzjubának. Igen, a siker sokszor ilyen apróságokon múlik! S emellett azon, hogy az egyébként sokszor betliző Akinfejev épp akkor volt csúcsformában, amikor kellett. S akkor még nem beszéltünk Golovinról, aki nemcsak szétfutotta az ellenfelet, de labdáinak szeme is volt. Így, ha minden igaz, a Chelsea-ben igazán kiteljesítheti önmagát.

A világbajnokság kapcsán érdemes beszélni a sok láthatatlan emberről is, akik sokat tettek a világverseny sikeréért. Arról a több tízezer önkéntesről van szó, akik mindenhol ott voltak, ahol a szurkolók megjelentek. Az ő munkájuk sikere is ez, a világbajnokság nemcsak az orosz válogatott szédületes harcáról, hanem általában véve az oroszok vendégszeretetéről is emlékezetes marad. Hiába gerjesztette tehát a nyugati sajtó egy része folyamatosan félelmet, aki eljött Oroszországba, az csak jó emlékekkel tért haza. Mert úgy sikerült a biztonságot garantálni, hogy közben az ezért felelős szervek szinte észrevétlenek maradtak – ismerve az orosz sajátosságokat, ez igazi eredmény.

A versenysorozat hangulatát a változatosság, a minden korábbinál nagyobb meglepetések is meghatározták. Soha ennyi „futballnagyhatalom” nem esett ki idő előtt – a végjáték attól is olyan izgalmas, hogy a viszonylag kicsik viszik a prímet. Ez a kiszámíthatatlanság pedig jót tett a játékoknak. Messze nincs vége a dalnak, és már most elmondható, ez a világbajnokság nem Messiről, Ronaldóról vagy Suárezről szólt. A már említetteken kívül meg Mandzukic, Kane s nem utolsó sorban Kylian Mbappé az igazi sztár.

S ne hagyjuk ki a világbajnokság legnagyobb hőseit se, a nézőket. Ők mindig a legfontosabbak, és most valahogy önmagukat is felülmúlták. Kezdve attól, hogy az összes meccs telt házzal zajlott, addig, hogy válogatottaik leszereplése ellenére a dél-amerikaiak igazi fesztivált varázsoltak Oroszországba. S itt mindenképpen meg kell említeni azt is, hogy a futball fanjainak nem éppen nevezhető oroszok mennyire felnőttek a feladathoz. Nemcsak a „szbornaja” mutatta meg, mire is képes, hanem a szurkolók is, mert az átlagosnál is nagyobb ünnepet varázsoltak a világbajnokságból.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 9. számában jelent meg, 2018. július 13-án.

Hirdetés

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! 

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.