A miniszterelnök már meg is kezdte a hosszú kampányt, hogy a jövő júniusi kettős választáson végleg elsöpörje az ellenzéket. Mindent meg is tesz érte.
Donáth Anna nem hadat üzent, amikor a hazugság kultúrája képviselőjének, egyszersmind lényegében a kormányváltás akadályának nevezte a Demokratikus Koalíciót, csupán egy régóta nyilvánvaló tényt rögzített köntörfalazás nélkül, félreérthetetlenül.
Most úgy látszik, a Hamász október 7-én egyszerre adott mattot Izraelnek, a palesztin önrendelkezés ügyének, a közel-keleti béke reményének és világszerte mindazoknak, akik a sok évtizedes konfliktus rendezésében érdekeltek.
A miniszterelnök tudatosan építi az egyszerű, vidéki ember imázsát, dicséri a hagyományos, bár sokszor már csak a képzeletben élő falusi életformát. Kommunikációs gépezete mindent ennek a „vidékiségnek” rendel alá.
Izrael örökre megváltozott, ami az egész világra hatással lesz. És ez a hatás szükségszerűen keserű és elkeseredett reakciókban ölt majd testet.
Mi, magyarok, ez a darabokra szakított közösség mit kezd ezekkel a Nobel-díjakkal. És magával a tudománnyal, amely bár csodákra képes, sohasem lesz mindenható.
Egy harmincöt éve elhangzott eszmefuttatás világítja meg, mi történt, történik velünk, illetve mire készül a társadalmat alávetettségben tartó orbáni állam.
A tervezett NATO-csatlakozás kapcsán lehet rosszalló üzeneteket küldeni Stockholm felé, ám a felvételi folyamat blokkolása mellett sem észszerű, sem erkölcsileg megalapozott érveket nem lehet felhozni.
A miniszterelnök úgynevezett szabadságharca igencsak kellemetlen, de nem az EU létét fenyegető kihívás. Veszítenivalója itt a magyar társadalomnak van. A történelmi zsákutca pedig akkor is zsákutca, ha diadalmenetben masírozunk rajta.
Az illiberális körmagyar, a szovjet típusú után a populista, vezérelvű autokráciához való megtérés nem csupán felelőtlen kalandorpolitika, hanem ki nem kényszerített nemzeti tragédiával fenyegető irányválasztás.
Nyilvánvaló, hogy a mai Magyarországon hiányoznak a tisztességes politikai verseny, a váltógazdaság feltételei, garanciái.
Szent István identitásválasztása egyértelmű volt, mai vezetőink ellenben a szövetségesi kötelékeket formálisan nem megbontva keresnek barátokat a nyugati értékek tagadói között. Amivel kínai, orosz, török és ki tudja, milyen érdeket szolgálnak.
Magyarország szuverenitását az ócska színjáték szerint a permanens erőszak biztosíthatja. És ha erre belső forrásból nem jutna, a kínai akkumulátorgyárak és az orosz atomerőművek szolgáltatnak majd kellő energiát. Még letérdelnünk sem kell hozzá.
Nem biztos, hogy minden esetben tudatosan történik, de úgy fest, az orbáni hatalom építkezése arra a pontra jutott, amikor már a Fidesz és holdudvara önmaga ellenzékének a szerepét is megpróbálja eljátszani.
Különös, hogy a leépülő, harmatgyenge orbáni államban élő polgár milyen nyugodtan, már-már kívülállóként figyeli a kirakatban zajló förtelmet.