Miközben az ellenzék Budapesten próbálta a kormány ellen hangolni a közvéleményt, Orbán Viktor nem egyszerűen kitért az effajta bírálatok elől, hanem – talán akarva, talán akaratlanul – azt üzente, semmilyen kihívást nem lát a hazai politikai színtéren.
Tavaszodik, és semmi jele, hogy Európa megfagyott vagy népei fellázadtak volna a töretlenül folytatódó szankciós politika ellen. Holott ez volt az orosz terv, s bizony, a putyini propaganda kliséit gyanúsan sokszor előhúzó magyar „közmédia”, pártszolgálatos sajtó is ezt jósolta.
Ismét kiderült, hogy az Orbán-rendszer képtelen tartósan konszolidált viszonyokat teremteni a humán szféra legfontosabb ágazataiban. Ráadásul az állami egészségügy leépítése, a magánszektor hizlalása mintha tudatos törekvés lenne.
Ha a miniszterelnök valóban meg akarja őrizni a magyarság egységét – vagy legalább azt, ami maradt belőle –, akkor fegyvergyáraknál és megfiatalított vezérkarnál többre lesz szüksége: „lelki mozgósításra”.
A magyar társadalom valamiért különösen védtelen a gondolkodásán tett hatalmi erőszakkal szemben. A kormány pedig úgy jutalmaz és büntet, ahogy alattvalókat szokás.
A miniszterelnök rendszerére az ellenzék nem jelent stratégiai kihívást. Ezt nem megérteni éppúgy hiba volna az érintettektől, mint ebből azt a következtetést levonni, hogy végső soron mindegy, mit csinálnak.
A baráti közegben magát jobban elengedő miniszterelnököt afféle baleset érhette, mint 2008-ban még ellenzéki vezetőként, amikor egy értelmiségi társaságban elmondott szavai szivárogtak ki?
Lehet a Nyugatra mutogatni korrupcióügyben is, de vajon el tudjuk képzelni, hogy nálunk a hatalom legbelső köréig hatol valamely botrány felgöngyölítése? Látjuk magunk előtt a miniszterelnök ingatlanában kutakodó különleges nyomozókat?
Akár van alternatívája, akár nincs, megítélésem szerint az orbáni vízió ezer sebből vérzik, így a politikai iránya sem nyújt perspektívát a nemzetnek.
Csak akkor nem omlik rád a Black Friday-reklámokkal agyonharsogott készülődés, csak akkor nem betegít meg az ünnep előtt mesterségesen fölszöktetett vásárlási láz, ha elfogadod, hogy a karácsony elsősorban együttlét: a családoddal, a barátaiddal vagy az emlékeiddel.
Orbán Viktor hatalmi játszmájának tétjévé tette a magyaroknak valóban járó forrásokat, s azok egy részének, sok ezer milliárd forintnak a sorsa továbbra is kérdéses. A hitelét eljátszotta, alkupozíciója pedig gyengült a mostani egyezséggel.
Uniós körökben alighanem megérezték a lehetőséget: a miniszterelnök vétófenyegetéseivel szemben ezúttal náluk is van ütőkártya.
Orbán Viktor kormányának számos döntése mögül kikandikál a nyers magánérdek. Márpedig az, hogy a jórészt uniós forrásokból finanszírozott, hatalmas volumenű energetikai fejlesztések hasznát ki fölözi le, hatalmi kérdés.
Az uniónak nem lehet célja a hatalomváltás – ez a magyar választó dolga –, de egy olyan berendezkedés felé való (vissza)fordulást kikényszeríthet, amelyben elvben egyenlő eséllyel küzd a választáson a kormány és az ellenzék.
A felelőtlen, minden játékszabályt felrúgó, gyűlöletre alapozó illiberális kurzus felemelkedésének csak a kisebbik rossz választása állhat az útjába? Globális szinten, ma úgy látszik, igen. Itthon a jelek szerint az sem.
