Lise Meitner nevéhez (is) fűződik a XX. század egyik legnagyobb tudományos mérföldköve, a maghasadás felfedezése, mégsem kapott elismerést teljesítményéért. Ezen a konfliktuson alapul A Díj című darab.
Elég lenne, ha a becsapódásra várakozók is tennének valamit. Tényleg, bármit.
A nácik 1933-as hatalomra kerülése napjaiban Einstein élete talán csak egy cérnaszálon függött, hiszen a pletykák szerint tetemes vérdíjat tűztek ki a fejére. Ha megölik, talán másképpen alakult volna a történelem.
A filmrendező a nők helyzetéről, a rezsim elvárásait kiszolgáló filmes „szakemberekről” és készülő új vígjátékáról. Interjú!
Neumann János valószínűleg a legzseniálisabb magyar tudós volt, élete és munkássága teljes világunkat átalakította, hiszen nemcsak az atombombához járult hozzá, de a számítógépek és a mesterséges intelligencia megszületéséhez is. Most regény született róla.
Még Nobel-díjból is kihagyták, zsidó nőként sem a náci Németországban, de később Svédországban sem volt esélye az elismerésre. És ezt az idén bemutatott Oppenheimer-filmben sem kapta meg.
A japán áldozatok vizsgálatából az amerikai és japán kutatók valószínűleg sokat megtudtak a sugárfertőzés és a robbanás egészségügyi hatásairól, de ezen eredményekből maguk az áldozatok vajmi keveset profitálhattak.
Vásári komédiává alacsonyítja az atombomba tragédiáját az Oppenheimer című film.
Nagyon nehéz a különböző tudományterületek nagyságainak intelligenciáját összehasonlítani, így szinte lehetetlen kijelölni egy nemzet legzseniálisabb emberét. Pontosabban Magyarország esetében nem olyan nehéz ez: Neumann János volt az.
J. Robert Oppenheimert, az amerikai atombomba atyját az 1950-es évek paranoid „vörösriadalma” idején bélyegeztek kommunistaszimpatizánsnak, és fosztottak meg minden hivatalos pozíciójától és biztonsági jogosultságától.
Teljes titokban tartották, még az amerikai alelnök sem tudott róla. Mégis, a Kodak cég egyik alkalmazottja majdnem lebuktatta az amerikai atombomba-projektet.
A később csak démonmagként emlegetett „Rufus” végzetes kísérletei hozzájárultak a nukleáris biztonság fejlesztéséhez.
A Little Boy (Kisfiú) névre keresztelt bomba robbanásának pillanatában 80 ezer ember halt meg azonnal. Később az a mondás járta: a bombától meghalni maga volt a pokol, de túlélni is az volt.
Németország így „48 óráig atomfegyvermentes övezet volt”.
Romániának hat atombombára elegendő radioaktív anyag állt a rendelkezésére a nyolcvanas évek végére.