Sokan korabeli Google-nak tekintették a szerkesztőségeket, ahol nem is voltak restek megválaszolni, hogy „a svéd torna a test szabad mozgását elősegíti, az izmokat megkenve tartja; a német torna pedig túlképez, merevít és nehézkessé tesz, sőt az életszervekre is nemegyszer bénítólag hat”.
Olaszországért nem érdemes meghalni – állítólag ezekkel a szavakkal hagyta el Gabriele D’Annunzio 1921 januárjában Fiumét, hetekkel az után, hogy olasz reguláris csapatok megdöntötték pünkösdi királyságát.
Azért ejtettem ki magamat szándékosan a területi úttörőbajnokság soron következő vasárnapi vívóversenyéből, hogy még délelőtt hazaérjek, és fölvehessem a rádió újabb Beatles-műsorát.
Nagyapám hétfőnként ment a faluvégi pékségbe, és minden alkalommal elhozott egy ötkilós kenyeret. A héjára ragasztott cetlit most is látom magam előtt.
Az 1906. június 20-áról 21-ére virradó éjszaka egy csapatnyi indián összetűzésbe keveredett a budapesti Kerepesi út 63. szám alatti szórakozóhely személyzetével.
Hogy miért éppen Krakkó? Mert a magyar történelemhez kapcsolódóan annyiszor hallottam emlegetni a hajdani Lengyel Királyság egykori székhelyének nevét.
A hosszabb-rövidebb, valutakeretes ausztriai és NSZK-kiruccanások után Skóciában néztünk először szembe a fogyasztás és a konzumlét mibenlétével.
Döbbenetes, hogy egy halálos pandémia árán kell viszontlátnunk régmúlt világunkat, ahova pedig szívünk mélyén vágytunk mindig is.
Nyár volt, harminc évvel ezelőtt. A határok csak nemrégiben nyíltak meg, de mi máris tódultunk kifelé, hogy lássuk, amit addig nem mindenkinek lehetett.
Ment-e a pestis vagy a spanyolnátha által a világ elébb? Jobb lett-e utánuk bármi is?
A harminc évvel ezelőtti télutón Karcsi bácsiék kerítésén plakátok jelentek meg. Karcsi bácsi pedig piac helyett pártaktívákra és választási gyűlésekre járt, valamint interjúkat adott.
Miként írhatok én magyar tematikájú regényt egy horvát kikötővárosról. És miként lehet az, hogy a román kolléganő városának van eredeti magyar neve is?
Régen minden jobb volt. Én ennyi idősen már boltba jártam. Nem tettek autót a fenekem alá, egyedül mentem iskolába és délután edzésre.
Mondjuk ki bátran, hogy a saját bőrünkről van szó. Akkor, meglehet, hatásosabban ér célba az üzenet.
