Idestova fél éve élünk falun. (Egy kedves barát, kolléga, ha nem sértődik meg e jelzőn, így írná: fél év faun.) A legmeglepőbb, hogy lényegében észrevétlen volt a változás. A jóba könnyű beleszokni, igaz.
Ötven évig vajon otthon voltam Pesten? Sokan megkérdezik, nem hiányzik-e. Azt szoktam mondani, hogy ami hiányzik, az belőle hiányzik már régen, s nem csak nekem.
Sorsok, fák, novellák és emberek tűnnek el észrevétlenül, míg mások megdicsőülnek a maguk végeláthatatlan és bántóan unalmas családregényeikben s a létüket, működésüket igazolni látszó borzalmas cselekedetekben.
Évek óta hallom barátaimtól, ismerőseimtől, hogy leköltöznek vidékre, kiköltöznek a városból, felköltöznek a hegyre. Mintha az élet csak igekötők kérdése volna. Végül persze valóban csak annyi, elhatározás kérdése.
Főisteni ambícióit prolongálnia kellett a Zeusnak, ahogy maradékcukros vargabetűk is kerültek az olimposzi tanösvényre. Viszketeg önérzetét szíthatta, hogy egypetéjű ikertestvérei is születtek.
Nem kisebb zuhanás a soroksári Tesco felső polcáról a kiárusított mindenfélék közé esni, mint az Olimposzról az Etna gyomrába. Ha üzletvezető százalékol is le, nem istencsaládon belüli erőszak. Így bukkant rám a félárú Büttner Vulcanus szezonutós csoki mikulások gyűrűjéből.
„Minimum harminc évvel megelőzte a korát.” „Nem tulajdonos volt, hanem gazda.” „A többiekkel közös érdekének látta a vidék naggyá tételét.” Badacsonyi riport.
A borvidéken, ahol a 90-es években még mindent vitt a félédes szürke, nem pusztán visszakanyarodott a régihez, inkább újba kezdett.
Állóháború zajlik a büfésor és a magasabb szolgáltatást nyújtó borászok, vendéglátósok között. A háttérben pedig komoly társadalmi problémák húzódnak.
Két Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei férfi ellen folytat eljárást a rendőrség.