A baloldalon minden párt egyforma, háborúpárti és áskálódnak Magyarország ellen Brüsszelben. Orbáni egyszeregy.
Ideje lenne a jobb szándékú woke-szimpatizánsoknak végre észrevenniük, hogy számos elvtársuk nemcsak a gázai palesztinok sorsa miatt aggódik, hanem a világuralmi szándékú nemzetközi bankszektor meg az általa finanszírozott zsidó háttérhatalom működése miatt is.
A sajtó, mint az események tükre, baloldali értékválasztás, határon túlcsorduló magyarságtudat – ezekről és Kristóf tetoválásairól beszélgettek ezúttal az Árnyék podcast résztvevői.
Bal- és jobboldaliak több évszázados ádáz kultúrharcot vívtak egymással, ma viszont azt látjuk, hogy egy oldalra kerülnek a globális konzumidiotizmussal szemben.
Mert ha nem tudnánk élből elutasítani, meg kellene hallgatni őket, és ha hallgatnánk rájuk, attól fogva másutt, másban keresnénk boldogulásunk útját.
A Fidesz kommunikációs igazgatója a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában összegezte gondolataikat.
Miért nem koptatja el Magyarországon a politikai „amortizáció”, vagyis a szociális és gazdasági ígéretek buborékjának kipukkanása a jobboldali Fidesz–KDNP kormány és személy szerint Orbán Viktor népszerűségét?
A Külgazdasági és Külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkára ellenzéki parlamenti felszólalásokat idézve arról beszélt, a magyar baloldali politikusok a háború folytatását akarják, ezért háborúpártiak.
Az MSZP társelnöke a jövőről, a vörös színről, a lila hagymás zsíros kenyérről és az éjszakába üvöltött Bella ciaóról. Interjú!
David Pressman amerikai nagykövetet is bírálta.
Ejnye már, nem túlzás ez egy kicsit? Minek olyan pártról írni, amely a mérvadó közvéleménykutatások szerint önállóan be sem jutna a parlamentbe?
Az uniótól várja a kabinet a pedagógusi béremeléshez szükséges forrásokat
Papp István történész urbánus-népi ellentétről és arról, mi a közös Bálint gazdában és Csurka Istvánban. Interjú!
Két-hárommillió árva magyar választópolgár vár arra, hogy jelentkezzen valaki, valami, aki, ami örökbe fogadná őket, és adna nekik új családot, új hitet, önbizalmat, motivációt, reményt.
A centrista ellenzék megszervezése, az alkalmatlan, gyáva és hazug pártelitek elűzése ma már nem pusztán azért volna szükséges, hogy a Fidesszel szemben alternatíva képződjön, hanem hogy ez az alternatíva ne a konteóhívő, rasszista és antiszemita szélsőjobboldal legyen.