Helga Flatland Egy modern család című regényében mindenki túlvédett, biztonságban felcseperedett és elkényeztetett, éppen ez vezet tragédiához.
Az ezerlelkes településen egyszerre hat család életére vet árnyékot súlyos tragédia.
A katolikus egyházfő szerint Európa már nem a dicsőséges múltja miatt öreg kontinens, hanem a lakosság előrehaladott kora miatt.
A Móra Kiadó Családi Iránytű programjának részeként megjelent Falkavezérek – Szeretetteli irányítás a családban című kötet az anyák és az apák félreértelmezett szerepéről, a folyamatosan felbukkanó hibákról és a lehetséges megoldásokról szól.
Az anya szótlanul bambul kifele az ablakon, majd hirtelen ideges visítás szárnyalja túl a HÉV döcögését. „Te! Te mit csináltál a cipzárral! Leszakadt! Agyonverlek!”
Vagy a kiszámíthatatlan sors, a zűrzavaros világ, az engedetlen test, vagy a szívtelenül kikalkulált törvények borítják fel a terveket. Pedig mélyen benn biztosan még a kulcsmásoló is tudja, hogy olyan kevés szabályos család létezik.
Novák Katalin szerint ha Magyarországon egy nő vagy egy férfi úgy dönt, nem szeretne gyermeket, semmilyen hátrány nem éri. Sőt, úgy véli, a kormány senki életébe nem szól bele, csupán ajtókat nyit.
A szövegből nem az következik, hogy a gyermeket szükségszerűen egy nő és egy férfi neveli. Csupán egy biológiai tényt rögzítenek.
A felnőttkor hajnalán szembesülünk először azzal, hogy alig drágább vagy néha egyenesen olcsóbb a tenger mellett nyaralni, mint a Balatonon.
„Mindenkitől akar valamit. A Bencétől például azt, hogy fejezze le a húga tengerimalacát, de minél előbb, ha nem szeretne veszélyt hozni a családjára.”
Ők nem azért vállalták ezt, hogy elvegyék az örökbefogadóktól a lehetőséget, hanem azért, hogy ezek a gyönyörű csöppségek addig is átélhessék, milyen a család.
Édesapám a munkát sosem hozta haza, de az íveket igen, azokat pontosan kellett kitölteni, ahhoz nem volt elég a nyolc óra bent a hivatalban.
A reklámok módszeresen infantilizálják a férfiakat, egyre lejjebb és lejjebb rendelik a párkapcsolatban betöltött szerepüket.
Anyámtól az ablakon másztam ki tizenöt évesen. Nem volt semmi dráma, felmentem apámhoz, mondtam neki, hogy ideköltözöm, ő meg mondta, hogy rendben.
Nem is értem, hiszen olyan tökéletes volt az életünk. Az elején leszögezte, hogy ő gyereket nem akar erre a rohadt bolygóra.