Szó sincs róla, hogy történelmünk legnagyobb pillanatai forradalmaink és szabadságharcaink lettek volna. Ugyan már, hősiesek voltak (hát persze), de elbukott mindegyik. A magyar történelem legnagyobb pillanata ezzel szemben a kiegyezés volt.
Szerbiában jelentős mértékű a csempészett vagy törvénytelenül, állatkertektől vásárolt állatok tartása. A rendőrség nyomozást indított az ügyben.
A határon túli magyarok helyzetéről és „a családi értékekről” beszélgettek.
1945. február 15-én szüntették meg Vajdaságban a katonai közigazgatást: ennek hatálya alatt rengeteg embert, szerbeket, horvátokat, németeket, magyarokat gyilkoltak meg Tito partizánjai. Vendégszerzőnk írásával a délvidéki vérengzésekben elpusztítottakra emlékezünk.
A határon túlról négy magyar értelmiségit kértünk meg, válaszoljanak két kérdésre: milyen magyarként élni ott, ahol élnek, és szerintük száz év múlva lesz-e még magyar élet az adott országban.
„Napjainkra olyan magyar államot építettünk, amely szolgálja, és nem kiszolgáltatja a nemzetet. ”
Az eset kilenc nappal azután történt, hogy Nándorfehérvár törökverő hősének emlékművét Belgrád mellett felavatták. A tetteseket elfogták.
Elmondta, hogyan temette el a falujában előbb bestiálisan megkínzott, majd meggyilkolt magyarok holttesteit. Ezzel ismét téma lehet régiónk utolsó elbeszéletlen története.