A bolygónk jelentős része lángokban áll, fogyóban az édesvízkészletek, s gyáva, gyönge nemzetek, hatalmak hagyják, hogy így legyen, és mi, többiek majd megint egymásnak esünk.
Lassan feltehető a kérdés: nem alkotmányos fikció, látszat csupán, hogy Magyarország jogállam, ahol nem a nyers politikai akarat a törvény?
Orbánék újkádárista politikát visznek. Veszik a szimpátiát, a szavazatot. Nem beszélnek őszintén a nemzet égető, nagy gondjairól, állapotáról.
Csányi Vilmos demokráciáról, kapitalizmusról, mesterséges intelligenciáról, klímaváltozásról és a túlélésről.
A magyar kormány szerint Brüsszel csakis a bevándorlásellenesség miatt büntetné az országot.
Magyarország ma, a negyedik Orbán-kormány alatt sokkal inkább egy következmények nélküli ország, mint amennyire a kilencvenes évek derekán volt.
A független képviselővel az új ellenzéki harcmodorról, valamint az EP- és az önkormányzati választás tétjéről is beszélgettünk.
Az Európai Unió számára a britek kilépése nemcsak kihívás, hanem a mozgástér megnövekedésével esély is.
Demokratikus, jogállami eszközökkel is lehet csapásokat bevinni ellenük, ezt mutatják a török helyhatósági választások.
Politkovszkaja sebészi pontossággal mutatja be az orosz politikának azt a metamorfózisát, ami napjainkban – immár illiberális demokrácia néven – egyre több országot fenyeget.
„2010 óta van egy kormány, amelyik azt ígéri, nagyobb lesz a létbiztonság, nem kell új kihívásokhoz alkalmazkodni, olyan lesz a világ holnap is, amilyennek megismerted tegnap.”
Nem tehetünk mást, mint dolgozunk tovább. Ha úgy tetszik, szolgálunk. Sőt, ha kell, harcolunk az igazunkért az utolsó töltényig.
Körkérdés közállapotainkról harminc évvel a rendszerváltozás után.
Az Orbán-rendszer politikai ellenfeleinek kevés csak kormányváltásban gondolkodniuk. Az igazi feladat a rendszerváltás.
Akkora a munkaerőhiány az egészségügyben, hogy hiába a csilivili, modern épületek, orvosok és nővérek nélkül csak látszat az egész.