Kelecsényi László fikciója érdekes, olvasmányos, de igazán akkor van elemében, amikor Ottlik Gézától kezdve Latinovits Zoltánig a legnagyobbjainkról ír.
Egri Lajos műve, A drámaírás művészete tankönyvként is funkcionált az 1950-es, 1960-as évek amerikai drámakurzusain. Senki nem írt ilyen részletességű szakkönyvet ebben a témában.
„Tudod, azért fura, hogy elvileg én vagyok az isten, az istenkirály, a köznép nem is láthat, aztán egyszer csak megölnek. Azért én érzek ebben némi logikai ellentmondást.”
Bíró Bence, a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktori hallgatója az intézmény modellváltásáról és Vidnyánszky Attila újabb térfoglalásáról írt rögtönzött, abszurd drámajelenetet.
„Figyelj, már nem vagyunk fiatalok. És itt van ez az egész. Omlik össze minden, a civilizációnak, amit ismertünk, vége.”