A varsói gyors

A varsói gyors

Ciklusról ciklusra egyre több ellenzéki érzelmű magyar számára válik nyilvánvalóvá, hogy a hazai nemzeti radikális uralom a lengyel recept szerint felszámolható: jobbközép erőnek kell legyőznie a szélsőjobbot – ha pedig ilyen erő nincs, akkor meg kell teremteni.
Magyar Pétertől az összefogásig

Magyar Pétertől az összefogásig

Nem ítélnék eleve kudarcosnak egy újabb pártalapítást, amennyiben az alkalmasnak tűnik arra, hogy maga mögé állítsa mindazokat, akik elégedetlenek Orbánia működésével. A „nép által vágyott, népszerű mesehős” pedig nagyon is alkalmas lehet egy ilyen integratív szerepre.
Lehet más az ellenzék!

Lehet más az ellenzék!

Először csatákat kell nyerni. Sok nyertes csata aztán elvezethet a háború megnyeréséhez is. Amelynek célja elsősorban egy élhető, demokratikus, természeti értékeit megőrizni képes Magyarország, és nem az Orbán–anti Orbán meccs százszor elismételt lejátszása.
Ez ellenzék?

Ez ellenzék?

Hogy kik azok, akik belülről akadályozzák az ellenzéki munka hatékonyságát, csak sejteni lehet, bizonyítani nem. Azt pedig végképp nem lehet tudni, hogy a bomlasztók közül kik a tényleges árulók és kik a „haszontalan hülyék”, de minden bizonnyal ilyen is, olyan is akad.
Mit művelnek ezek?

Mit művelnek ezek?

Ha pártjainknak célja lenne a regnáló rezsim menesztése, a demokrácia helyreállítása, a társadalmi szolidaritás érvényesítése, a közélet megtisztítása, akkor bizony kénytelenek együttműködni. Már most se lenne korán elkezdeni készülni a 2026-os választásokra.
A Fidesz pártján?

A Fidesz pártján?

Sokan vélik úgy, hogy Gyurcsány akarva-akaratlan (némelyek szerint nagyon is akarva) Orbán szekerét tolja, csak arra ügyelve, hogy ő maradjon az (ál)ellenzék vezetője. Budapest sorsán lemérhetjük majd, igazak-e a sejtések, vagy sem.