Tóth Gabinak tizenhárom éve nincs új albuma, és nem volt még egyetlen emlékezetes slágere sem, a személye helyett államilag legyártott identitáshazugság demonstrálásának szolgai igyekezete azonban csodákra képes.
A képmutatásban végre egyesülhetünk mindannyian! Éljen az önismeret!
Lengyel Tamás az agymosásról, a tüntetések erejéről és a közönyről. A színművész azt is elárulta, mióta nyilvánosan kritizálja a rendszert, nem hívják bizonyos szereplőválogatásokra. Interjú!
Cirkuszi üzemvezető, Kossuth-díjas díva vagy kiérdemesült trombitás – a közös bennük, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumától kapnak fizetést. Hogy miért, az hétpecsétes titok.
A színész szerint úgy tűnik, mindegy, hány ember ment tönkre.
Lengyel Tamás színésszel beszélgettünk a magyar vitakultúráról, a retorzióktól való félelemről és a színművészetis diákok kockázatvállalásáról.
A színészt kérdeztük az Eszenyi-ügyről, a Magyar Teátrumi Társasággal való kiegyezésről és a világjárványról is. Interjú!
A Vígszínház igazgatójává kinevezett színész a Magyar Narancsnak elmondta, csak a tárgyalásban hisz, és a civil szférát erősíteni a hatalommal szemben.
A Gothár-ügy, Eszenyi Enikő botránya, az egyetemi átalakítás és Vidnyánszky Attila kirohanásai után a színésznőnél „most lett tele a padlás”.
Nem színházról volt szó, hanem a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezéséről.
A nyilvános kivégzés és a kollektív bosszú soha nem igazságos. Pláne nem adekvát.
„Sem a színház, sem a világ nem lesz már ugyanolyan, mint annakelőtte. Nem tudhatjuk, mikor áll vissza a rend, mikortól tehetjük újra a dolgunkat.”
Indoklása szerint maga és mások méltóságának megőrzése érdekében döntött így.
Pedig a színházigazgató azt mondta, ő csak olyan ebben a történetben, mint Szent Johanna.