Talán még sohasem írtak ilyen vidám könyvet a halálról. Tom Shippey élvezettel tapicskol a sagák vérzivatarában.
Navalnij özvegyét nem hallgatták meg, de azért együttéreznek vele.
Valamelyik bor nekem is az utolsó lesz. Csak ne tudjam, melyik. Addig meg, ahogy nagyapám mondta mindig: ha már megszülettünk, valahogy élni kell. Vagy dongóként, nem tudva létről-végről semmit se, vagy elhinni: az a „valahogy” mégsem mindegy egészen.
Hollandiában évtizedek óta tart a társadalmi vita az eutanáziáról és törvény szabályozza a kérdést. Ezt mutatjuk be.
Az ember az élete során szinte mindenről dönthet. Dönthet a tanulásról, munkáról, házasságról, válásról. Súlyos, emberéleteket befolyásoló kérdések ezek. Nem dönthet viszont a gyógyíthatatlan, súlyos és állandó fájdalmakkal élő beteg arról, hogy meddig bírja el az értelmetlen szenvedést
Milyen alapon tilthatja a törvény, hogy véget vessek az életemnek és ehhez embertársaim (orvosom) segítségét kérjem, ha tűrhetetlennek érzem a tartós szenvedést és/vagy magatehetetlen, kiszolgáltatott állapotomat, és gyógyulásra többé nincs esély?
A Fidesz-szavazók fele is ezen az állásponton van.
A boncolási jegyzőkönyvből derült ki a halál oka.
1994 óta volt a Nők Lapja szerzője. A Táncsics Mihály-díjat 1993-ban, a Pulitzer-emlékdíjat 2002-ben kapta meg, 2008-ban pedig elnyerte a Prima Primissima díjat is.
Az áldozatnak a szíve is megrepedt.
Egy ház udvarán lévő medencében halt meg.
A mentők hosszasan küzdöttek a kisfiú életéért. A rendőrség büntetőeljárást indított.
Nekem is volt egy fám. De nem, előbb még a másik, gúnyos térfélről kicsit, ha már úgyis belekanyarodok a múltba.
Amire nincsenek szavaink, arról gondolkozni sem igen tudunk. Fekete Vince legutóbbi, komor, nehezen befogadható verseskötete, a Halálgyakorlatok kiváló példa erre.
TGM szigorú ítéletet mondva tartott tükröt minden rendszernek és kormánynak, amely alatt élnie adatott, amiért hol nyílt üldöztetés, állásvesztés, hol fenyegetés, gyalázkodás lett az osztályrésze.