Betekintést nyerhetünk a kommunista rendszer börtöneinek világába, ahol gyakran együtt raboskodtak vasgárdisták, ortodox papok, magyarok, katolikus és protestáns lelkipásztorok, korábbi üldözők és üldözöttek.
A magyar kormánytagok erős támogatása nem hozott túl nagy sikert Székelyföldön az RMDSZ-nek.
Tőkés László az SZFE-ügy kapcsán arról írt, határozottan visszautasítja „a külföldi balliberális kultúrpolitika erdélyi szálláscsinálóinak” megnyilatkozásait.
A 2022-es kormányváltáshoz legalább 54 körzetben kellene győznie az ellenzéki jelöltnek. A Momentum elnöke szerint a Gödön tapasztalt széthúzás csak „egy csúnya kivétel”.
El tudnám fogadni (el tudom majd fogadni?), hogy angol/német/olasz nyelvű unokáim legyenek?
Ami a DK által közzétett képeken szerepelt, sajnos tényleg a valóságot tükrözi. Ám ettől és a határon túlra sok esetben értelmetlenül kilapátolt közpénztől függetlenül ez a videó mégsem több, mint közönséges uszítás.
A határon túlról négy magyar értelmiségit kértünk meg, válaszoljanak két kérdésre: milyen magyarként élni ott, ahol élnek, és szerintük száz év múlva lesz-e még magyar élet az adott országban.
A kulturális és egyéb nemzetegyesítéstől inkább távolodtunk, mint közeledtünk hozzá az elmúlt száz évben.
Talán kicsit a koronavírus-járványnak is köszönhető, hogy a kisebbségbe szorult magyarok egész jól megúszták a trianoni évfordulót.
Trianon, hallod, fiam? Trianon! Inkább ünnepeljük együtt a nemzeti összetartás évét, vette át a szót az apa, és a tévére mutatott. A fiukat azonban ez sem érdekelte.
Matovic szövegére reflexből aggatjuk rá a példátlan jelzőt. Ha az 1945 utáni (cseh)szlovák politikára gondolunk, talán igazunk is van. Mégsem előzmény nélküli.
Gyurgyák János Trianon-antológiája grandiózus és kiválóan összeállított gyűjtemény, amely könnyen kiverheti a biztosítékot a harciasabb bal- és jobboldalon egyaránt.
Miért nem tudunk szabadulni a trianoni zsákutcából? Vár-e bármiféle jövő a határon túli magyarságra az asszimiláción túl? Erről beszélgettünk Szarka László történésszel.
Nem visszafoglalnunk kell a Kárpát-medencét – ez tényleg hátborzongatóan anakronisztikus-katasztrofális program lenne 2020-ban –, hanem belaknunk és a magunkénak éreznünk. Nincs mese: a maga multikulturális formájában.
Mostanában mintha újra 2004-et írnánk. Magyar emberek románozzák és hazaárulózzák egymást határon innen és túl. Hogyan lehetséges ez, és vezet-e innen kiút?