Fellőttek egy olyan műholdat, amely kommunikációs hídként fog működni a földi műveletek és a Hold túlsó oldalára tervezett küldetés között.
Az Odysseus szonda „puhán” (nem becsapódva) landolt a Holdon, de felborult, így teljes sikernek nem nevezhető. Hogy van az, hogy míg hatvan évvel ezelőtt már „csomószor” simán leszálltunk a Holdra, most inkább a bakik sorozatát látjuk?
A szonda felborulását valószínűleg az okozta, hogy az egyik mérnök elfelejtett átkapcsolni rajta egy kapcsolót.
Ez több mint ötven éve az első sikeresen landolt amerikai űreszköz, és az első magánszonda, amelynek sikerült a bravúr.
Vajon az e heti versenyzőnek végre sikerül a leszállás az elmúlt hónapok sorozatos kudarcai után?
Számos törésvonalat fedeztek fel, amelyek az évszázmilliók óta zsugorodó Hold deformálása közben keletkeztek.
Az Artemis-program még el sem kezdődött igazán, máris az Apollo-program kifulladására emlékeztető jelek érződnek a NASA döntéseiben, hiszen bejelentette, hogy egy évvel elhalasztja az Artemis–2, vagyis a Holdat megkerülő emberes küldetés startját.
Ha a Peregrine szonda sikerrel jár, ez lesz az első magáncég által üzemeltetett, a Holdon puhán landoló eszköz.
A bolygó 4,5 milliárd évvel ezelőtt ütközhetett neki a Földnek. Ennek a kozmikus karambolnak köszönhetjük a Holdat.
Az Apollo-17 által hazahozott holdpormintákat újraelemezve megállapították, hogy a Hold 4,46 milliárd éves, tehát idősebb, mint eddig sejtették.
A kérdés az, hogy a hatalmas lávabarlangok elég stabilak-e ahhoz, hogy telepek létesüljenek bennük.
A Chandrayaan-3 küldetés sikerrel járt: rendben landolt az indiai szonda a Holdon. India csupán a negyedik nemzet, amelynek ez sikerült.
A Luna-25 holdállomás fél évszázad után az első próbálkozásuk volt.
A Luna-25 űrhajó lett volna a projekt irányítóinak reményei szerint az első jármű, amely leszállást hajt végre a Hold déli pólusának nehéz terepén.
A tervek szerint július 14-én szállhat fel.