„Na, kisfiam! Nincs több Harry Potter! Te nem leszel az LMBT genderterror újabb áldozata! Helyette itt van apád gyerekkori kedvence, a Tüskevár!”
Vannak jó könyvek, vannak rossz könyvek. Vannak hasznos könyvek, vannak haszontalan könyvek. Vannak értelmes könyvek, vannak buta könyvek. És erről jut eszünkbe: vannak értelmes olvasók, vannak buta olvasók.
Figyelj, nem tudom nem észrevenni, hogy egy ideje valahogy nem látom lobogni azt a régi tüzet a szemedben, amikor felgyújtunk egy ellenséges települést.
„Amióta karanténban van, folyton panaszkodott, hogy hiányzik neki a kerékpározás. Úgyhogy kapott egy szobabiciklit. Most boldog.”
Havi kétszáz fixszel az ember könnyen viccel, trallala. Szóval, ha négy közmunkás összeáll, akkor ők együtt már tudnak viccelni, de jó.
Íme, a libernyák színház, ahogy Vidnyánszky elképzeli, és a Vidnyánszky-féle színház, ahogy ellenfelei elképzelik...
Ha problémát észlelünk, azonnal értesítsük az iskolaorvost, aki az érvényes eljárásrend szerint dönt a további teendőkről. Pontosabban: lesz, ami lesz, ahogy esik, úgy puffan.
„Ez meg itt egy aranyos kép, amin Ilona az egyik kedvenc, magyar nyaralónkkal látható Horvátba'!”
Éva, Ádám, a kígyó... és a koronavírus.
A színház tükröt tart a társadalom elé. De mielőtt ezt tenné, maga is belenéz a tükörbe, és ha nem kell szégyenkeznie előtte, akkor tartja oda mások elé is.
A politikai korrektség sajnos hátrányokkal is jár. Például az űrkutatás során zajló kommunikáció esetében.
„Kedves gyerekek, a járványhelyzetre tekintettel az iskolátok támogatását saaajnos... néhány millió forinttal csökkenteni vagyunk kénytelenek.”
„Mit képzel! Itt gyerekek is vannak! Tekerje magára azt a törülközőt!”
Nálunk már a játékos feladatok, így a vidám színezés is azt a célt szolgálja, hogy a kis nebulók nyitottá váljanak a közéleti kérdésekre.
Kínos volt a helyzet. Valterné, a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság előadója elnézte a kerületet. A rabok meg úgy tudták, megzenésített verseket fognak hallgatni.