Hol van már a deklarált polgári értékek védelme? Elfújta a Pénznagyúr vágtató harci szekereinek szele…
A kávéházak egykoron egyfajta szigetek voltak. Szigetek a viharos évszázadban, ahol kiköthetett az is, aki meg akarta ismerni a világot, és az is, aki az elől csak egy kicsit menekülni akart.
A hagyomány is visszaköszön a megújult Centrál Kávéházban: ha választunk az irodalmi étlapról, a főúr szívesen elszaval nekünk egy Ady- vagy Csoóri Sándor-verset, de bökhetünk akár Nádasdy Ádámra is.
Ahol egykor Krúdy, Márai és Kosztolányi múlatta az időt, ma bankfiókot és gyorséttermet találunk. Irodalmi séta Budapesten – szesszel és feketével.
Már a múlt századelőn létezett a magyarban a felugrálós kifejezés. Ez azt a vendéget jelölte, aki mindig indul, mégsem megy el.
Apám a délutáni rendelés után hazatérve orvosi táskájából elővett hat csomagolt kávéházi mokkacukrot. Nézzétek csak, mutatta, a Lovasné hozta Bécsből. Kinn volt a lányáéknál.