Miközben „a gyorsan fejlődő keleti országokra összpontosítunk”, mintha elfelejtették volna, hogy a „húzóágazatunk”, a közúti járműgyártás, amire olyan nagyon büszkék vagyunk, német márkanéven fut, csak uniós kereteken belül működik, és mintája a totális függőségnek.
Magyarország épp az elmúlt hetekben csatlakozott végérvényesen, ünnepélyes keretek között az új „tengelyhatalmakhoz”.
Orbánék gyűlölik az EU-t, és mostanra látványosan, szerelemmel szeretik Moszkvát meg a keleti despotikus rezsimeket. Van-e ennek reális értelme? A KGST-ben mikor volt vétójoga a kicsiknek? A Varsói Szerződés kinek biztosított vétójogot?
„Elnézést, tehát jól értem, hogy hat hónapon keresztül elvihetik az autómat akár az ár 57 százalékáért?” „Tessék elolvasni a jogszabályt! Nyugati autó?”
Az illiberális körmagyar, a szovjet típusú után a populista, vezérelvű autokráciához való megtérés nem csupán felelőtlen kalandorpolitika, hanem ki nem kényszerített nemzeti tragédiával fenyegető irányválasztás.
Sokan már-már azt festik a falra, hogy Orbán Viktor kivezet bennünket mind az EU-ból, mind a NATO-ból, de ez teljesen alaptalan félelem.
Az Ukrajnát legföljebb félszívvel támogató Magyarország sokak szemében vonakodó szövetségesnek tűnik. Ha a Nyugat mégsem bukik el, mi lesz a sorsa a vonakodó, az egységet bomlasztó szövetségesnek?
A maihoz hasonló politikai ingadozásra a magyar múltban bőséggel találunk példát.
A magyar-japán rokonság – értelmezzék azt a laikusok bárhogy is – kérdésfelvetése, egyáltalán, annak bizonyítása is teljesen értelmetlen. Ennek ellenére búvópatakként fel-fel bukkan itt-ott, így a Magyar Zene Háza megnyitóján is.
A covid mellett a fenntartható fejlődés, a zöld átállás szlogenjei és a nagyhatalmi szembenállás uralták a 2021-es év globális politikáját.
Naivitás lenne feltételezni, hogy míg a nyugatiak alapvetően egy hálátlan csapat, addig a keletiek sokkal önzetlenebbül lennének hajlandók támogatni a magyarok gazdagodását.
A miniszterelnök szerint a világ 70 százalékát keleti vakcinával oltják majd be, ez azonban csak a kormány propagandája alapján látszik valószínűnek. A valóságban épp fordított a helyzet.
A teljesség felé megjelenése zavarba hozta az úgynevezett „szakmát”, akik Weöres Sándortól elsősorban verset vártak, míg a széles olvasóközönség között mindmáig az egyik legnépszerűbb könyve.
Vajon mi Weöres Sándor költészetének titka? És mi lehet az a Hagyomány, amelynek szellemisége éppen úgy átjárja Hamvas Béla műveit, mint tanítványáét?
Aki nem kér a Lukasenkákból, Putyinokból és Erdoganokból, annak inkább Nyugaton a helye.
