A magyar kereszténység kudarca egyben a Fidesz, illetve a „kereszténydemokrácia” sikere.
Provokatív állításom lényege, hogy a középkor után feltűnő szocializmus és liberalizmus valóban megnyerte a történelmi küzdelmet, de nem a kereszténységgel szemben, hanem a kereszténységnek köszönhetően.
Olybá tűnik, Orbán Viktor és rendszere csak addig keresztény, amíg a mérései azt jelzik, hogy az épp szóban forgó ügyben a keresztény morál és az ahhoz tartozó kategorikus imperativus a magyarok körében népszerű.
Posztkeresztény korunkban folyamatosan szorul háttérbe az intézményes vallásosság, amin sem az aktuális hatalom melldöngető kereszténysége, sem egyházaink olykor kritikátlan hatalomimádata nem segít.
Elfeledkezünk a bennünk élő hiedelmekről, képzetekről. Beszélünk nemváltásról, transzneműekről, androgünitásról, de sajnos csak a kérdés praktikus oldalával foglalkozunk.
Amikor Jézus a szenvedése és halála (és feltámadása) előtti nagy búcsúbeszédében a tanítványaihoz szól, hosszan beszél a békéről. Ajándékról beszél, személyes, tőle érkező adományról, amit ellentétbe állít mindazzal, amit a világ képes adni.
A nyugalmazott katolikus püspök Márki-Zay Péterrel beszélgetett.
Két és félezernél többen töltötték ki azt az egyházak és a politika kapcsolatát vizsgáló kérdőívet. Az eredmények tanulságosak.
Már csak azt várom, hogy mint „fehérjehalmaz” a „taknyomon s nyálamon csúszva” indulhatok a társadalom peremére, a kitaszítottságba. Vállalom. Majd Hodász atya imádkozik értem is.
Fontos a Pesti Srácok, mint az összes többi, hogy kifejezzék nemtetszésüket azokkal szemben, akik néhány kérdésben mernek másként gondolkodni. Hiába az ő véleményük a menő vélemény. Nincs más hang!
A miniszterelnök-helyettes jelezte, már mintegy 200 ezer kárpátaljai magyar és ukrán jött át a határon Magyarországra.
A krisztusi tanítás szerint soha, senkivel szemben sem engedhető meg az a hangütés, amellyel Bayer Zsolt vagy a CÖF él. A keresztény tanítás kiforgatása, ami a CitizenGo napi rutinja, szintén elfogadhatatlan.
Mitől tekintsük keresztény ihletettségűnek azt a politikát, amely nem tartja magára nézve érvényesnek nem hogy a keresztény etika, de a közerkölcs legelemibb szabályait sem, ha hatalmi céljairól van szó?
Bűne csak annyi, hogy valódi problémáról akart beszélni a kormány hecckampánya helyett – ez azonban nincs megengedve a törzsi gyűlölködés közegében, ahol mindössze kétféle őrület, az abszolutizálás hisztériája és a tagadás tébolya elfogadott.
Nagy a tét tavasszal, nem közömbös, kié (lesz) a világi hatalom, de nem az üdvösség, nem a keresztény Magyarország forog kockán. Történjék bármi, Jézus jövő ilyenkor is ott lesz a jászolban.