Minden jó vers nem csupán a tényekre, hanem a valóságra nyit szemet. A vers segítő, mitologikus, csökönyös jószág.
Áfra János költő kultúrharcról, akkumulátorgyárakról, Csernobilról és Omlás című új kötetéről. Interjú!
Fájdalmas, útkereső verseket találunk Mechiat Zina első kötetében, mely persze még hordozza magán a gyermekbetegségeket, további kibontakozást vetít előre.
A Petőfi, Piros, alma sorozat lezárásaként én magam készítettem egy „verset”, Petőfi és a költőbarát, Arany János levelezéséből, annak is majdnem az összes megszólításából.
Petőfi Sándor munkássága nemcsak Magyarországon termékenyítette meg a költészetet, hanem a Kárpát-medence más szegleteiben is. A szerb költők kifejezetten sokat tanultak tőle, ellesték a népiességét, és még a magyar verssorokat is átültették a nyelvükre.
Csütörtökön délután a marosvásárhelyi református temetőben helyezték örök nyugalomra a Kossuth-díjas költőt, Kovács András Ferencet. Nekrológunk.
A találékony költő úgy bírál, hogy jelzi, a túlzásokkal bemutatott Okatootáia nagy problémája nem csupán az elmaradottság, hanem az elmaradottság reflektálatlansága. Az, hogy igény sincs (honnan is volna?) a változásra.
Olvass verseket, mert egyszerűen „szép” és „igaz” a jó költészet, és te is jobb leszel tőle, ha megtanulod, hogy mi a szépség és mi az igazság. Talán, ha egy ember megváltozik, akkor vele az egész világ változhat is kissé.
Reneszánsza van az ironikusan önmarcangoló, a hétköznapi tapasztalatokat egyszerre énelemző, mégis távolító módon számba vevő költészetnek.
Az olvasó eljátszhat a gondolattal, és elképzelheti, amint ül a költő, és a rá jellemző stílusban üti-vágja, ostorozza vagy épp finom kardvágásokkal dekorálja ki a tehetségtelen szerzőket.
Nem volt gond tartalmukban a legutóbbi Szép versek-kötetekkel sem: erősek voltak, maradandóak. Az ideit azonban mégis kicsit jobbnak, egyszerre frissebbnek és a régi nagyokhoz is hűnek érzem.
Minőségi, gyorsan végigolvasható válogatás a Felhajtóerő. Olyasmi, ami mellé elférne a jövőben egy-két folytatás.
Miért hisztérikusan polarizált a kultúránk? A Térey-ösztöndíj hídszerepet is betölthette volna – megtörtént-e ez mára a kezdeti botrányok után? Ezekről beszélgettünk Bazsányi Sándor irodalomkritikussal.
Ágh István költő Csurka Istvánról, a fekete lyukról és a Marcal-medence lúdvérceiről. Interjú!
A költő a falra fújt irodalomról, az öncenzúra veszélyéről, a kisvárosias Óbudáról és a közösségben mondott imáról. Interjú!