Zsebők Csaba kötetét olvasva világossá válik, hogy hasonlóan fontos szerepük lehetett a forradalom előkészítésében az egyetemista miliőben, mint a jóval ismertebb Petőfi Körnek.
Október 3-án az újraegyesítés harmincadik évfordulóját ünneplik a németek. Hogyan emlékeznek a múltra, és mi történt azóta?
Betekintést nyerhetünk a kommunista rendszer börtöneinek világába, ahol gyakran együtt raboskodtak vasgárdisták, ortodox papok, magyarok, katolikus és protestáns lelkipásztorok, korábbi üldözők és üldözöttek.
A Pol Pot-rezsim kínzóközpontjának vezetője krónikus betegségben vesztette életét a phnompeni Khmer–Szovjet Barátság Kórházban.
Európában minden elfoglalható volt. De Pilsudski és lengyeljei példa nélkül álló, gigantikus csapást mértek a világforradalom ügyére.
Családtörténete izgalmas, mély, és benne van a huszadik századi Magyarország.
Az eddig rövidfilmeket rendező, íróként és reklámszakemberként is ismert Fabricius Gábor szerint a magyar film eddig óvatoskodott, ha a Kádár-rendszerről volt szó.
Mi, magyarok úgy elszenvedtük a szocializmust, hogy a legfrissebb kutatásokban a megkérdezettek 54 százaléka szerint a honpolgárok többsége jobban élt a Kádár-rendszer alatt, mint napjainkban.
A tragédiának két magyar vonatkozása van. Egyikükre hősként emlékeznek, másikukat feledésre ítélték.
Az antikommunista szlogenek ma már egyértelműen a Fidesz ideológiai bázisát erősítik, betonozzák tovább. Ezért érdemes visszamennünk a történelmi tényekhez.
Lassan három évtizede igyekszik (meg)emészteni a hazai közvélemény az úgynevezett háromperhármat. Tabajdi Gábor „kádári felülnézetből” mutatja be.
Ez a mostani rendszer, még ha nemzeti együttműködés rendszerének hazudják is, lehet, hogy még nem virtigli diktatúra, de biztos, hogy nem olyan demokrácia, mint amilyenről 1989-ben álmodtunk magunknak.
Mindenkinek hasznos lenne legalább havonta egyszer leülnie beszélgetni egy tudóssal – mondta a Magyar Hangnak adott interjújában az író.
Az igazság az, hogy már Lenin idejében meggyalázott a bolsevik hatalom minden szép elvet, amelynek hangoztatásával tömegeket állított maga mellé.
Nálunk, a nagy Szovjetunióban minden a helyén volt. Nálunk eleve nem öltek meg senkit. Más volt a rendszer is, sokkal fejlettebb, progresszívabb, nem volt ilyen idióta elnökválasztásos bohóckodás.