Szekér Nóra történész a Magyar Testvéri Közösség koncepciós peréről, a Kisgazdapárt szétveréséről és az ország szovjetizálásáról. Interjú!
Sopronkőhidán 75 évvel ezelőtt végezték ki Kiss Szaléz ferences szerzetest. A koholt vádak szerint szovjetellenes terrorcsapatot irányított Gyöngyösön, és összeesküdött Habsburg Ottó trónra juttatásáért.
A vádak csak az Államvédelmi Hatóság központjában hangzottak el, ahová lefüggönyözött Pobeda szállította. Gyéren világított helyiségben vették le róla a csuklyát, amit még a kocsiban rángattak a fejére.
Szellemi-lelki fejlődésében meghatározó, logikailag szorosan összetartozó az a három eseménysor, amelynek nyomán belsőleg legalábbis meghasonlott a kommunista mozgalommal.
Harminc éve, 1989. június 16-án temették újra a Hősök terén rendezett gyászszertartást követően a miniszterelnököt és mártírtársait.
Kivégzésével példát statuáltak, egy egész, a forradalomtól megmámorosodott generáció szabadságvágyát törték le vele.
1948-ra már csak egy igazi ellenfele, ellensége maradt a kommunista pártnak: „a népek ópiuma”, és az azt intézményesítő római katolikus egyház.
Ugyanúgy felszólalt a nyilasok zsidóüldözése, mint a kommunisták diktatúrája, egyházellenes intézkedései ellen.
A második részben a templomosok bukásával, koncepciós perükkel, a hozzájuk kötődő összeesküvés-elméletekkel, állítólagos kincseikkel és a Soros-párhuzammal foglalkozunk.
Az állami terrorszervezet gyakorlatilag rettegésben tartotta a társadalom minden tagját.