Martos Gábor több mint húsz éve követi figyelemmel a műkereskedelem történéseit. Az „érthetetlenül túlértékelt” alkotókról írt szellemes könyvet.
A fejhangon üvöltöző, sokszor tévedő és túlzásba eső Puzsér szeretetről, mértékletességről és humánumról pofázik.
Gustav Möller filmje fájdalmasan mutatja meg, hogy ítélkeznünk még akkor is korai, ha végre teljesen összeállni látszik a kép.
A látszat ellenére nem a szélsőjobbosok gondolkodásmódjának bemutatásáért érdemes elolvasni Daniel Höra regényét, a Betolakodókat.
A nemdohányzók védelméért felelős miniszteri biztost nem érdekli a miniszterelnök, kiáll a javaslatai mellett.
Érdekelnek a televíziós próbálkozások, hiszen a sikerültebbek millió és millió polgártársunk estéit határozzák meg, jelentik számukra a kikapcsolódást, mi több, ha tetszik, ha nem, a kultúrát.
A kilencvenes évek (és a korábbi időszakok) társadalmának keresztmetszete vonul fel revüszerűen a Secondhand (Szovjetűdök) című darabban.
Világmegváltást nem érdemes várni Térey János új regényétől, humoros társadalmi tablót annál inkább.
Négy izgalmas filmet néztünk a német, osztrák és svájci alkotásokat egybegyűjtő Szemrevaló Fesztiválon.
A politika mindig beleszólt az emberek magánéletébe. Volt idő, amikor szerelmeket, családokat szakítottak szét. Erről is szól a Varsói melódia című előadás.
Állítólag túl kormánykritikusnak találtak egy tanulmányt az új számban. Az egészet eltüntették.
Vajon mi lehetett a producerek célja a Ragadozó feltámasztásával? A filmet megnézve jobb lett volna, ha nem teszik meg,
Figyelemelterelés az úgynevezett kultúrharc, meg egy kicsit több is annál.
Nem minden nap ír regényt egy amerikai elnök. Bill Clinton azonban így tett. A kérdés, hogy a nagy rössel beharangozott műnek vajon nagyobb-e a füstje, mint a lángja? Kritika Az elnök eltűnése című Clinton kötetről.
Sokat vártak David Robert Mitchelltől a Valami követ után, de a Kaliforniai rémálom nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.