Megint mindenki a Kincskereső kisködmönről vitatkozik. Mindez ismét a semmiből jött, de legalább aktualitása ezúttal lehet: kilencven éve halt meg Móra Ferenc.
Ilyen pőrén, ilyen mezítelen gátlástalanságában ezt a hatalmat még nem láthattuk. Orbán Viktor évértékelő beszédéből, ugyan a sorok között és indirekt módon, de mégis olyan rideg őszinteség csapódott ki, hogy a komplett szociális ellátórendszer beleremegett.
A nemzeti radikális kurzus mára oly mértékig elvadította szavazótáborát, hogy saját hívei tartják fogságban. Hiába próbál holmi Trombitás Kristóf visszabotorkálni a vállalhatatlanból a humánum ösvényére.
Játszótársam nem csak megjelenésük napján dugdossa el a nyomdából frissen érkezett lapokat: a hét folyamán lankadatlan lelkesültséggel, változatlan hivatástudattal bújtatja el a számára nem rokonszenves újságokat a számára rokonszenvesek mögé.
Mindent megkapnak a hatalomhoz húzó kulturális szereplők, mégis szűk másfél évtizede várunk az értékteremtésre. Miért örülhetünk ennek mégis?
A fóliázás önmagában nem érdekel, az viszont sokkal inkább, hogy a homofóbia ennyire normalizálódott – mondja interjúnkban Tompa Andrea. Az írónővel beszélgettünk legújabb regényéről, ahogy kollaboránsozásról és még a Barbie-filmről is.
„Most, a XXI. században, a rendszerváltás után, egy állítólagosan demokratikus országban előfordulhat egy ilyen jellegű kulturális kivégzés, ezt sosem gondoltam volna. Milyen ország lettünk? Kik döntenek rólunk? Kik döntik el az arányokat?”
Monumentálisnak ígért, drága és haszontalan építkezés: a súlyos tízmilliárdokból körbekerített semmi a NER kultúrája.
A színész a Rákay Philip-féle rizibizilovagokról, a propagandagyárról és a többséget visszatartó egzisztenciális szorongásról. Interjú!
A szokott panelek mentén folytatódhat a kultúrharc, miközben ismét szorult helyzetben vannak fontos kulturális csoportok, intézmények.
Van okunk nevetni azokon, akik most újraalkotnák az összes történelmi alakot feketében. Meg azokon is, akik dühöngenek, hogy miként kerül a Star Wars világába egy fekete rohamosztagos.
Mit remélhet Magyarország Oroszországtól azért, hogy a nemzetközi színtéren csak érdekeket képvisel, értékeket soha? Nos, alig valamit – a legmagasabb magyarországi gázár már erre utal.
A Dumaszínház alapítójával a kultúra hasznáról és a béna kormányzásról beszélgettünk, illetve arról, hogy milyen Lamborghinivel szántani.
Máté Gáborral beszélgettünk Sztálinról, Vidnyánszky Attiláról és a miniszterelnökről, aki még a mellékhelyiségben is velünk van.
A kultúra felett már akkor kimondták az ítéletet, amikor a válságnak nyoma sem volt. A bekebelezés szükségszerűsége pedig végül Demeter Szilárdot is utolérte.