A költő csíkos zoknikról, a Perzsa Akadémia különös költészeti nagydíjáról és az életről mint bátorságpróbáról.
Ma még csak Festéktüsszentő Hapci Benőről hallanak, holnap már szivárványos szalagot kötnek a táskájukra, holnapután meg összeházasodnának a teáskannájukkal.
Ervin, a Mesélő ellen fordult. Azt írta róla Zordonbordon-Viktor újságjába, hogy „dömdödöm”, ami annyit jelentett: hogy „akinek nincsenek igazán jó ötletei, az variál. Lázár Ervin meséi mindig is taszítottak”.
Korai novelláiban a puszta és nagyvárosi lét kibékíthetetlen ellentétben áll egymással, különböző világnézetek feszülnek össze.