Hajdu Steve szerint a magyarságot lustasága és akarattalansága, karrierképtelensége és tespedt motiválatlansága teszi magyarrá – márpedig ezt egy akármennyire is önérzetes magyar pusztán a magyar kultúra huszadik századi teljesítményeire hivatkozva vissza kell, hogy utasítsa.
A kelleténél kevesebbet foglalkozunk azon veszély elhárításával, amelyet leegyszerűsítetten úgy jelölhetnék: nyelvi, anyanyelvi elsorvadás.
A magyarságban mostanában azt nem bírom a leginkább, hogy milyen nyomorultul hőbörgős lett. Megvannak rá az okai is tán, méltatlankodhatna a magyarság, ha vitába bonyolódnánk, mindazonáltal ettől még nem lesz jobb senkinek.
Aki Adyt követően ugyanolyan őszinte kritikával nyilatkozott a magyarságról, már nem volt olyan szerencsés, mint nagy költőnk.
Mennyire nehéz elmagyarázni idehaza, amikor hazatér külföldről az ember, hogy miért más, ne szépítsük, jobb a közösségi légkör, amibe akár Nyugatra, akár Északra utazva turistaként belecsöppenünk.
A történész magyarul nem beszélő magyarokról, hun eredetünkről és az őstörténet-kutatás új irányairól. Interjú!
Egyre többen adnak számot arról, hogy külföldön egyszerűen nem értik, mi történik velünk. Mellesleg ez volna a kisebb baj, mint az, hogy esetleg hamarosan már hülyének is tartanak bennünket.
Az összefogás útjában álló kölcsönös bizalmatlanság, a meghasonlottság gyökereit keresem, és megpróbálom kideríteni, mi okozza nálunk a reális önkép és önazonosság hiányát.
„Várjál már, mondom sorban! Az a ló Árpád lova... Igen, a lova... Itt van apád is. A lovon. Jól van... Mi? Semmi baja. Azt mondta, nem érdekli, hogy ti hazaárulók lettetek, de nem hagyja, hogy az unokája ott Írbe elfelejtse, milyenek a magyarok!”
A csirkefarhát verte ki nálam a biztosítékot. Nem a szociális üzenete, hanem a helyesírása miatt. Két nappal a bejelentés után az egész magyar sajtó egységesen ráállt a csirke far-hát írásmódra. A döbbenet elmúltával próbáltam rájönni, mi lehet ennek az oka.
A magyar-japán rokonság – értelmezzék azt a laikusok bárhogy is – kérdésfelvetése, egyáltalán, annak bizonyítása is teljesen értelmetlen. Ennek ellenére búvópatakként fel-fel bukkan itt-ott, így a Magyar Zene Háza megnyitóján is.
Nem akarjuk tudni, hogy kik vagyunk, hazug mesékkel áltatjuk magunkat, hogy miképpen váltunk azzá, akik vagyunk, ezért irreális célokat követünk. Fogalmunk sincs róla, hogy merre tartunk.
Meghatározható-e egyáltalán valamiféle jellemző tulajdonság a magyar emberekre vonatkozóan?
Nekik mit jelent magyarnak lenni? A tüneményes völgy kedves lakóinak, a lepukkant közmunkásvilágban komforttalan tengődőknek, a mindentől és mindenkitől elzárt négyutcácskás kőkemény melós hétköznapjait élőknek?
Egy ukrajnai szélsőséges hírportál „halállistára” tette Bocskor Andrea európa parlamenti képviselőt.
