Szépek a számok, de egészségtelen a magyar gazdaság szerkezete. Csaba Lászlót, Bod Péter Ákost és Pogátsa Zoltánt kérdeztük.
A megmaradt kis haza is túl nagy, a szélein már ez is sorvadozik, és nem is csak a szélein.
Haza kell hozni a külföldre távozott százezreket.
Baj van, de a kormány javaslata ezekből semmit nem old meg. Újakat viszont keletkeztet.
Ha Kósa tényleg úgy gondolja, hogy a dolgozók alkupozícióban vannak, képzelje el a saját politikusi jövőjét, ha azt mondaná a miniszterelnöknek, hogy „Viktor, ehhez az aljassághoz nem adhatom a nevemet!”
Bár az EU-ban élen járunk az öngyilkosságok és a pszichés zavarok lakosságra vetített arányát tekintve, egyre nehezebb ellátáshoz jutni.
Januártól az eddig kizárólag a szövetkezeteknek járó kedvezményeket kiterjesztik az összes nyugdíjas munkavállalóra.
Megállapításuk szerint a hiány pedig inkább minőségi, mint mennyiségi.
A kormánypárt szerint sokan szívesen dolgoznának többet, ezért nyúlnának a Munka törvénykönyvéhez. Az édekképviseletek másképp látják.
Tizennégy hónap – átlagosan ennyi idő alatt teljesítendő munkát végeznek el egyetlen év alatt.
Nincs elég szakember, így inkább becsukják a Merényi-kórház pszichiátriai osztályát.
Az Úr ügyel az ilyen idiótákra is, akik egy, a háta mögötti faluban szagolják a reggelt, az életre szomjasan, a halál torkában.
A szakma Nyugat-Európából hozna gépkocsivezetőket – mégpedig magyarokat.
A nővérek után az aneszteziológusok is felmondtak a Magyar Imre Kórház intenzív osztályán.
Szerelőüzem, ahol a pékekre esküsznek, a buszvezetők tömegeit elnyelő BKV és a magyar hadsereg, ahol máris robbanthatunk – körülnéztünk a fővárosi kormányhivatal állásbörzéjén.