A társaságot a hírek szerint 400 millió euróból, azaz 145 milliárd forintból hozták létre, alaptőkéjét az állam és az állami Exim Bank dobta össze.
Dominóként dőlhet össze az évente sok tízmilliárdos forgalmat bonyolító rendszer.
Magyarországon a haszonlesés és a butaság a legtöbbször harmonikus egységbe olvad össze a hatalom kiszolgálásában. Mintha ez biztosítaná a nemzeti kontinuitást.
Hogy legalább a lelkeket fölmelengessem, szatírába ágyaztam télváró mondataimat. Kedves Olvasóm, fogadd derűvel, és ha sikerül, már tettem valamit az elkövetkező hónapok jobbításáért.
Mégpedig a NER kedvenc médiavállalkozója, Balásy Gyula cégeitől 20 millióért.
Az a gyakran elhangzó fideszes érv, hogy az Orbán-kormány felépített egy hazai gazdasági elitet, egyszerűen hazugság. Annyit tettek csupán, hogy kispályás komprádorokból nagypályás oligarchákat neveltek ki.
Az ellenzéki pártok előtt megvan a lehetőség, hogy a kormány megnövelt felelősségi viszonyaira meggyőzően rámutassanak, akár a parlamenti ülés nyilvánossága előtt is. Hétről hétre lesz erre módjuk. Legalábbis egyelőre.
A megszorítások, amelyeket folyamatosan tagadtak a választások előtt, bekövetkeztek. Milliárdok tűntek el, és most nekünk kell ezt megfizetnünk. Újra.
Hosszú a Fidesz történelmi bűneinek listája a környezet módszeres elpusztításától az orosz érdekek békepártiságnak álcázott kiszolgálásáig. Az oktatás szétverése és annak demokratikus normává emelése azonban több mint bűn, hiba.
A Mészáros Lőrinccel való házasságáról is mesélt.
A válság nemcsak a vállalkozásokat és a lakosságot érinti, hanem a hatalmi-gazdasági elitet is. A kormány számos projektet elhalaszt – ez már önmagában érdeksérelem azon NER-közeli üzleti körök számára, amelyek a listáról eltávolított beruházások hasznában bíztak.
– Biodíszlet nem leszünk, de egy hivatalos megkeresést nem utasítanánk vissza – mondta a Magyar Hangnak Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója.
Mintegy 300 kilométernyi sztráda marad a Magyar Közútnál. Az autópálya-koncesszióval a NER körei is jól jártak.
A népszavazás ma nem több mint egy a politikai nyomásgyakorlás eszközei közül, amely elérhet ugyan bizonyos eredményeket, de nem írja felül a vezetők és a vezetettek viszonyát, a politikai osztály kizárólagos hatalmát.
Nem az egyes szervezetek, érdekcsoportok intéznek követeléseket a politika intézményei (köztük a kormányzat) felé, hanem a kormányzat felülről lefelé fogalmazza meg az elvárásait az egyes szereplők felé, és ennek megfelelően jutalmaz vagy éppen büntet.