Bár itt nem versekről van szó, mégis nagyon felismerhető a szerző stílusa, prózai térképköltészete. Karantén idején olvasva pedig legalább úgy is érezhetjük, messzire menekültünk az egész őrülettől.
El tudnám fogadni (el tudom majd fogadni?), hogy angol/német/olasz nyelvű unokáim legyenek?
Múlttalan népet kell kinevelni, kevesebb a gond. Nem fontos a régi város.