A kifejezést még Arany János is használja a Toldi szerelme negyedik énekében.
Hát ki más segítene rajtunk, szegény magyarokon, mint a derék olasz fasiszták – mondom szigorúan történelmi nézőpontból.
És Tripolisz? És mi köze mindehhez a Dzsumbujnak, valamint Tarr Bélának?
Kapsz egy olyan átszállót, hogy a szomszédba repülsz – mondogatták őseink.
Miközben a grenadírmarsból nem lett gránátoskocka, és úgyahogy, de az eszcájg és a vájdling is tartja magát, addig mára a fröccs stílszerűen kiütéssel legyőzte a spriccert.
Eszperente kecskenyelv a miénk, bántóan sok, egyre több az e betűnk.
Latinos nemzet voltunk, szerettük kiforgatni, szándékosan rosszul fordítani az antik eredetű mondásokat.
A pincérszlenggel nem tüntet ki akárkit a felszolgáló.
„Maga jön ki, örezsem”, „Herr Niemand”, héboljon szépen, „gyerünk már, doktor úr” – ilyeneket mondtak.
Ne habisztiskedj nekem itt. Egyáltalán nem kamázom – mondta Bakonyba szakadt barátom.
Mi köze a pacáknak a pupákhoz és nem mellesleg a pacáknak a pacekhez?
Gyerekkori szlenges eszmélésemben, ami kétségtelenül Dénes bácsinak köszönhető, kitüntetett szerepet játszott a pasas–pacák–pali hármasa.
Ha stokkol a guba, akkor héderezhetünk – erre tettem könnyelmű ígéretet legutóbb.
A lóvé alma. A hitel alma. A froncsi (forint) alma. Ha rossz a bizonyítvány, a nyaralás alma. Nyaralás alminger.