Egy könyv a tekintélyelvű rendszerek születéséről és természetrajzáról, Orbán illiberalizmusán, Putyin autokráciáján, Trump Twitter-kormányzásán, és Hszi Csin-ping hitelközpontú gyarmatosításán keresztül.
1990 környékén – előtte kicsivel, utána nem sokkal – lefegyverzően hatott, hogy mennyi minden vált valószínűvé. Jobban, ami jónak ígérkezett, kevésbé, ami rossznak. Épp fordítva történt.
Harminc éve vonult ki az utolsó szovjet katona Magyarországról. Az Antall-kormány külügyminiszterét kértük, elevenítse fel emlékeit a történelmi eseménnyel kapcsolatban.
A rendszerváltás ígérete, amely mondhatni kötelező elvárás az ellenzék felé a saját szavazóik részéről, egyúttal további növekedésük egyik legkomolyabb korlátja lehet a Fidesszel való fej fej melletti versenyben.
A rendszerváltó politikus szerint már 2013 tavaszától kezdve gyakorlatilag teljhatalommal rendelkezik az orbáni hatalomgyár.
Mielőtt a tömbházak és a bevásárlóközpontok árnya végleg belepné a rendszerváltozás korának édesbús évtizedeit, Borcsa Imola visszaírja még magát oda, ahol felnőtt, és ahova visszatalált.
A mindenkori újságírónak azok mellett kell elkötelezettnek lennie, akiket tájékoztat, és nem azok mellett – vagy azok ellenében –, akikről tájékoztat.
A vezető tervező minden alkalommal elgáncsolta az előléptetésem – Szikszai egy magas rangú káder fia volt, elenyésző tehetséggel.
2021-ben tehát ott tartunk, hogy a miniszterelnök szégyenérzet nélkül politikailag osztályozza a gazdasági szereplőket.
Az ország vesztésre áll. Az ellenzéki pártok minden nyilatkozatukat azzal zárják, hogy „minden jobb lesz, mert győzünk. 2022-ben”. Valóban?
Apa már nem láthatta, hogyan burjánzik a gaz, bújnak elő a felkapaszkodó pitiánerek, továbbá a letűnt munkáshatalom magasra emelt nagyjai. Hirtelen minden senki valaki lett.
Vajon olyan országról álmodtak a szabadságért, a haza függetlenségéért és az emberhez méltó életért vérüket ontó, menekülni kényszerülő vagy a megtorlást elviselő elődeink, mint amilyenben ma élük?
Legyünk nagyvonalúak, és tudjuk be valamiféle sajátos konszolidációnak, hogy a szuperszuverén kormány egyik államtitkára ilyen libernyák elveket hangoztat, hogy „az állam rossz gazda”.
Bíró László jobbikos politikus ma éppen úgy nem antiszemita és rasszista, mint amennyire én sem vagyok NER-lovag hároméves ellenzéki aktivitás után.
Október 3-án az újraegyesítés harmincadik évfordulóját ünneplik a németek. Hogyan emlékeznek a múltra, és mi történt azóta?