Szűkszavúan beszélt a sajtóról a miniszter, de azért jól megdicsérte a kormánypárti újságírókat.
Egy kormánypárti törvényjavaslat szerint a jövőben a sajtónak akkor is közölnie kellene a politikusok válaszait, ha az eredeti, velük kapcsolatos cikk állítása igaz volt .
Hogyan lett a fiatal keresztény újságírás egyik legnagyobb ígéretéből a kommunisták tehetetlen bábja? Egy történet a Magyar Nemzet múltjából.
A Mohamed-karikatúrákat megjelentető dán újságíró, Flemming Rose globális értéknek tartja a szólásszabadságot. Interjú.
Talán van az a helyzet, amikor az ember már a kérdéseket sem akarja a hallani, ha nem ő írta össze őket.
A könyv nem csupán bemutatja az elmúlt nyolcvan esztendő intellektuális folyamatait, magában hordozza e nyolc évtized minden erényét és fájdalmát. Igazi tükröt állít egészen a közelmúltig, az elmúlásig.
Az olvasók többsége a „nagy magyar valóságot” bemutató riportokat várja, a NER ezt fojtaná meg.
Amíg Magyarországon alig olvasunk közéleti napilapot, régiónkban az online térnyerése ellenére is fontos a nyomtatott sajtó.
Pedig a Nézőpont médiafigyelője múlt héten arra jutott, hogy még mindig „balliberális” médiatúlsúly van.
Háromezer támogatóra számítanak a lap újságírói.
A miniszterelnök barátjának cégében így már egy kézben van az Echo Tv, a Magyar Idők, a megyei lapok, a Bors, és a Karc FM is. A portfóliót viszont átadja a kormánypárti médiabirodalomban kulcsszerepet játszó alapítványnak.
Pontosan fél év telt el azóta, hogy megjelent a Magyar Nemzet utolsó száma. Mára a hetilapos piac egyik legjelentősebb szereplőjévé váltunk.
Egy török hivatalnok szerint az egész incidens olyan, mint egy jelenet Quentin Tarantino Ponyvaregény című filmjéből.
Pont két éve zárták be a lapot, ebből az alkalomból demonstráltak és átadták az általuk alapított elismerést az utolsó szerkesztőség tagjai.
Mik a piaci kilátások, és mi történik, ha az egyedi, nem központosított helyi nyomtatott sajtó eltűnik?