Nem volt gond tartalmukban a legutóbbi Szép versek-kötetekkel sem: erősek voltak, maradandóak. Az ideit azonban mégis kicsit jobbnak, egyszerre frissebbnek és a régi nagyokhoz is hűnek érzem.
Ha nincs az idei Szép versek, valószínűleg elkerülte volna a figyelmem Antal Balázs tavalyi költeménye, a Rémálomgólya.
Sok mindent felejthet az ember egy 1968-as Szép versekben.
Reméljük, a Szép versek most már visszaállhat rendes megjelenésre, és a karanténidőszak is egyre inkább a versekbe szorul majd vissza a napi hírek világából.
Akár tankönyvszerűen is forgatható Zoltán Gábor kötete, ha azt szeretnénk tudni, hogyan fogadták 1944 és az utókor írói, költői a kor iszonyatát.
Nincs könnyű dolga az olvasónak, ha a Szép versek antológia alapján választ kíván adni rá, mi is változott a költészetben egy év alatt.