Ez a generáció a rendszerváltás idején eszmélt önmagára, és egy szép, új világ ígéretébe szocializálódott bele. Mégis, a harmincadik éves érettségi találkozóra legföljebb örömtöredékek jutottak neki.
Mára felfogom, mit jelenthet az élete közepén járó embernek egy várost, egy közösséget, egy hazát, egy életet a háta mögött hagyni.
Amikor a lavórban áztak a fiúruhák, a nő látta, hogy nem koszosak, hogy az a barna nem sár, hanem bordó, megszáradt vér. Megrémült. Ijedten Irinára nézett, az vissza rá, bámultak egymásra, egyikük sem szólt semmit.
A fasizmusért Nietzschén vagy egy palack rajnai rizlingen bosszút állni a vudu államvallássá tétele.
„Ezek a rohadékok akarnak tönkretenni minket, már a járványt is ők hozták a nyakunkra, aztán az úgynevezett védőoltásokat is ők találták ki. Most a háborúban is ők mozgatják a szálakat, minden az ő kezükben fut össze.”
A legtöbb kistelepülés mintha földrajzilag fel lenne osztva, minden égtáján akad egy segítő Pista, Sanyi, Józsi bácsi, akinél a sufniban minden van, ami amúgy nincs.
Körtét, de almát, diót és főleg szőlőt ültetni hit kérdése. Hité a jövőben, a jövő értelmességében. Negyven szüret egy emberi élet, úgy tartják, ennyit rendeltek az égiek a nagy műre.
Olyan égszakadás kerekedett, hogy a kormányzó nem tudott átkelni az avatásra váró vadonatúj hídon. Attól tartottak ugyanis, hogy a hófehér paripa a mennydörgéstől megbokrosodik, és ijedtében egyenesen a folyónak rohan. Legalábbis így mesélte nagyapám.
Anyámékkal gyermekkoromban étterembe nemigen jártunk. Ünnepnek számított, minden alkalomra emlékszem.
A felvételivel kezdődött, és hosszú évekig elkísért a keserű érzés, hogy sosem vihetem igazán sokra. Hogy nekem, bár biztosan irodai munkám lesz, és többet keresek majd a szüleimnél, nem sikerül az, ami Józsefné fiának.
Bellér Dénessel is jól telt az idő. Megbeszélték a világ folyását. Bellér hosszasan ecsetelte a tollforgatók sanyarú sorsát – amit Borsody annyival nyugtázott magában, hogy Csokonai óta kutya kötelessége panaszkodnia az íróembernek, kiváltképp, ha Magyarországon az.
Mi tagadás, félve készültünk a vizsgára, de nem a szóbeli része, hanem az írásbeli beugrókérdések miatt, ami egyfajta előszűrő volt, ki juthat egyáltalán az előadóteremből a tanszéki szobába, a Professzor színe elé.
Abigéllel harminc éve találkozott az első szabad augusztus 20-án, egy meggondolatlanul elvállalt soltvadkerti hakni után. Abigél a koncert után megvárta a düledező színpad mögött, mely színpadon nem Bartókot vagy Chopint játszott, hanem Roxette-et.
A reggelinek elengedhetetlen része volt a cukrozott meleg tej. Egyforma bögrében kaptuk, amelyek piros-kék csíkozása tökéletesen passzolt a mellette lévő kistányérok hasonló színű és formájú mintázatához.
Ki vehetett villát az irodalmi keresményéből 1927-ben? József Attilára bizonyára senki sem gondol. Kosztolányi a budai kertes házára felvett hitelt nyögte. De akkor ki?