Emrah Safa Gürkan könyve is bizonyítja: a Földközi-tenger térsége az oszmánok térhódításakor sem volt az a fekete-fehér világ, ahol átjárhatatlan árkok között feszült egymásnak az iszlám és a keresztény civilizáció.
Nándorfehérvár 1521-es elvesztése stratégiai szempontból komolyabb érvágás volt, mint Mohács. Miért tartjuk ugyanakkor nagyobb katasztrófának az utóbbit? Ezekről beszélgettünk B. Szabó János hadtörténésszel.
Történelmünk három nagy kataklizmájának napjára tenni bármi nem témába illőt még akkor sem érdemes, ha az ominózus nap idén történetesen vasárnapra esik.
A családi vagyon megalapozásától a várospolitikáig, a mecenatúráig vagy épp a hadügyekig; végre behatóbban kivesézték az utolsó nemzeti király és familiájának ügyes-bajos dolgait.
A magyar történelem szempontjából sorsfordító 1526-os ütközettel kapcsolatos új eredményeikről számolt be a Szigetvár melletti Szulejmán-sírkomplexum kutatását vezető Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem történeti földrajz professzora.
A szigetvári hős és fivére Ferdinánd intésére 480 éve végzett a korábbi sztárkatonával, Hans Katzianerrel.
Tömören így lehetne összefoglalni B. Szabó János Erdély 1657 és 1662 közötti történetéről írt kötetét, ami valósággal magába szippantja az olvasót.