A nemzeti radikális kurzus mára oly mértékig elvadította szavazótáborát, hogy saját hívei tartják fogságban. Hiába próbál holmi Trombitás Kristóf visszabotorkálni a vállalhatatlanból a humánum ösvényére.
Meglett a nemzeti minimum: pépesre pofozni a másik fejét. A kormánypropaganda és az ellenzék sem rest, ha ütni kell.
Trombitás cikkét hivatalosan a rá zúdult mocskolódás miatt kellett elérhetetlenné tenni; valójában alighanem azért, mert akaratlanul leleplezte a Fidesz politikájának hamisságát, embertelenségét, életidegenségét.
Míg Tusnádfürdőn lehetett kormánypárti politikusokkal és megszólalókkal szót váltani, addig a Tranziton nemigen. Legalábbis, ha újságíróként ment az ember.
Nem tudta megismételni a 2021-es üzleti sikerét a kormányközeli cég.
Trombitás Kristóf lehetett volna úttörő is, mint a „malteros Trombi”, de idejekorán rájött, hogy az eredetiséget, önálló hangot itt büntetik, a betagozódást viszont jutalmazzák.
Elstartolt a kampány, a kormánypárti influenszerek beizzították posztjaikat. Soros György is előkerül, a csapból is a dollárbaloldal kifejezés folyik.
Egyelőre nem tudni, mi vezetett a fideszes megmondóember profiljának eltüntetéséhez.
Mitől tekintsük keresztény ihletettségűnek azt a politikát, amely nem tartja magára nézve érvényesnek nem hogy a keresztény etika, de a közerkölcs legelemibb szabályait sem, ha hatalmi céljairól van szó?
Ha már a karlengetésre, listázásra és szégyenteljes rasszista és fenyegető kijelentésekre – egyébként teljesen jogosan – ennyire finnyások a kormányoldalon, akkor nem ártana rendet rakniuk a saját térfelükön is.