Csak az uniós választásokat várta meg a kormány, hogy megszüntesse az Akadémia önállóságát. Kiszivárgott a tervezet.
Mit gondolt az Akadémiáról az, aki kigondolta?
Csaknem kilencven konzervatív értelmiségi négy évig tartó munkájával elkészült egy több mint 600 oldalas politikai enciklopédia. A főszerkesztővel beszélgettünk.
A magyar főúr, aki minden vagyonát az MTA-ra hagyta.
„Ha a kutatóintézeteket elcsatolják az MTA-tól, az a tudományos élet Trianonja lesz.”
Ha a kormány nem tud innovációs klímát elősegíteni, miért támadja az Akadémiát, ahol ez kiválóan megvan?
Az Akadémia körüli vita az ország lemaradásáról vagy lépéstartásának lehetőségéről szól. A szellemi élet mentalitásáról, felelősségvállalásáról.
A bizalom, amelyre társadalmaink épültek, mára elveszett. A rendszer recseg-ropog.
A kormány direkt arra épít, hogy a tudatlanság határtalan. Sikerrel. Mert a tudás legyőzhető, és egyre szűkülő határok közé szorul.
Hiába a tudós elmék, ha a hatalom magának vindikálja a jogot, hogy megmondja, mi számít tudásnak – tudomány feladatáról és a hatalommal való összefonódásáról vitáztak az ELTE-n.
Egy hatalmi játék és zsarolás része lett a Magyar Tudományos Akadémia – mondta a Fidesz korábbi minisztere.
Keserű pillanat lesz. Bambulunk a laptop előtt, s egyszerre elibénk penderül valami tudományos területen tevékenykedő ismerősünk Berlinben, Brüsszelben kelt bejegyzése, miszerint épp ma kettő (három, akármennyi) esztendeje szántották be a Magyar Tudományos Akadémiát.
Vajon mi mindent lehet feláldozni a szakmaiság oltárán? Az identitás és az eredet ugyanis nem lehet aktuálpolitikai trend függvénye.
A CEU-t el lehet üldözni, de mi, az agymosás ellen küzdők itt maradunk.
Kelet vagy Nyugat. Ma már erről van szó minden kormányzati lépésnél. Nemet kell mondani az Akadémiának is.