2020-ban történetének legrosszabb évét zárta a turizmus.
Talán csak a kilencvenes évek legelején volt annyira nehéz a személyes kapcsolattartás a székelyföldi és az anyaországi magyarok között, mint tavaly.
Hogy miként lendíti fel a koronavírus második hulláma a turizmust? Máris szemléltetem, egy kevésbé reprezentatív mintán – saját családomon.
Csaknem 140 ezer dolgozó munkáját mentheti meg a munkáltatói adóterhek három havi elengedése – véli a Pénzügyminisztérium adóügyekért felelős államtitkára.
Az európai parlamenti képviselő szerint kérdéseket vet fel a turizmusnak juttatott támogatás kiosztása.
A szakmai szervezetek véleménye szerint nem a cégeket, hanem a dolgozókat kellene menteni.
Ha az állam folytatja kicsinyes bosszúját Budapest ellen, a következmények beláthatatlanok lesznek – írta.
Witzmann Mihály büszkén hirdette, hogy neki köszönhetően bővítették a pályázók körét, csak arról felejtett el szólni, hogy a felesége és az anyja is kapott a közpénzből.
A síelés mellett idén – a buliturizmus helyett – a wellness- és kultúrturizmusra és a gasztronómiára építhetnek a szervezők.
A békediktátummal a magyar nyaralókat is nagy csapás érte, hiszen kétszázhárom fürdőhelyből csupán hatvanhárom maradt meg a határokon belül.
Döbbenetes, hogy egy halálos pandémia árán kell viszontlátnunk régmúlt világunkat, ahova pedig szívünk mélyén vágytunk mindig is.
A szállodaszövetség szerint 2023-ban és 2024-ben érik el a tavalyi szintet.
Érdemleges cselekvés helyett Orbán Viktor az ellenzéki önkormányzatok asztalára hajította az Airbnb ügyét – csakhogy az ajándékfalat mérgezett volt.
A legnagyobb bajban a vendéglátásban, turizmusban, illetve az autóiparban dolgozó cégek vannak. Ezekben a szektorokban tömegesek az elbocsátások és hatalmas a visszaesés.
A Balaton mindenkié – de a ma hatályos Balaton-törvény ezt nem garantálja, és a kormány műemlékvédelmi politikája sem megnyugtató.