Délnyugat-magyarországi lelemény? Honnan ered, hol ismerik?
Egy kis kék színezék, és mindegy, hogy puncs, sztracsatella vagy rágógumi, amit nyalunk: nincs többé íze, van viszont fantázianeve.
Legalábbis ami emberi kapcsolatainkat illeti.
Értetlenül nézem, hogy amikor egy cég akciózik, az esetek 95 százalékában a „mínusz valahány százalék kedvezmény” fordulatot használják.
„Nincsenek szavak”, „minden szava” – nem bánnám, ha eltűnnének a süllyesztőben.
Elharapódzóban van egy csúnya szerkezet, hívja fel figyelmünket egy kedves olvasónk. Kérdés azonban, harapódzik-e, vagy már régen elharapódzott.
A hollandban nagyon gyakran alkalmazott fokozó elöljárószót, a „megát” („megajó, megaszuper” stb.) milyen magyar megfelelővel helyettesítsem?
Mi köze a pacáknak a pupákhoz és nem mellesleg a pacáknak a pacekhez?
Az idolok beköltöznek a lakásunkba, felveszik a ruháinkat, kiválasztják a kedvenc zenéinket, eldöntik, hogy melyik filmet nézzük este, és azt is, hogy mit együnk hozzá. Az új idolok az influenszerek.
Catullus, Vergilius, Horatius és Seneca nyelve visszatért a magyar szlengbe. De mi köze ennek Semjén Zsolthoz?