Egy megrázó haláleset sokkolja Romániát.
Pontosan tudom, hogy Budapestet egyedül én menthetem meg, hivatásom van, sőt én magam vagyok a hivatás, a testet öltött gondolat.
Nyugodt, csendes, mindenféle ügyektől mentes, lineárisan unalmas napok, hetek, hónapok, évek jönnek.
Az újságíró meggyilkolását, illetve az erre adott amerikai reakciókat sokan nem csak a vahhábita monarchia, hanem Trump cinizmusának tudják be – nem is ok nélkül.
Egy török hivatalnok szerint az egész incidens olyan, mint egy jelenet Quentin Tarantino Ponyvaregény című filmjéből.
A szlovák oknyomozó újságíró barátnője csak „véletlen áldozat” volt.
Tőle tanultam nekrológot írni. Akkor szembesültem vele, milyen nehéz a szabályok betartásával méltó módon megemlékezni valakiről.
Mik a piaci kilátások, és mi történik, ha az egyedi, nem központosított helyi nyomtatott sajtó eltűnik?
Egy hivatalban lévő államtitkár úgy érezte, nem elég a kézivezérlés, neki is újságírói pályára kell lépnie.
Élőnek vagy halottnak a születésnapját ünnepeljük? Mitől élő vagy halott egy újság? A hagyományai éltetik?
Ha Simicska Lajos nem rúgja össze a port Orbán Viktorral, szegényebbek lennénk három év sajtószabadsággal.
Egy másik iskola, egy letűnőben lévő kor képviselője volt.
Válaszul példátlan összefogásra került sor az osztrák médiában.