Az elmúlt nyolc évtized a történelem legnagyobb összefüggő békekorszaka volt, és mintha az egész emberiségnek kezdene elege lennie abból, hogy a rossz vér akadálytalanul hömpölyög körbe az emberiség vérkeringésében anélkül, hogy bárki lecsapolná.
A városi gyerekek zacskóból eszik a cseresznyét, dobozból az epret, piszkét pedig boltban nem kapni. Galambszaros gangon szaladgálnak, szeretnének kutyát, de szóba sem jöhet, a körút tövében szívnak friss levegőt.
A fiatal hőseiben felgyülemlett feszültségek eredője a várossal való viszonyuk töredezettsége, nevezetesen az, hogy a város a múltban él.
Vajon lesznek-e 2022-re olyan ellenzéki szereplők, akiknek van érdemi mondanivalójuk a falvak, kisvárosok szavazói számára?
Korai novelláiban a puszta és nagyvárosi lét kibékíthetetlen ellentétben áll egymással, különböző világnézetek feszülnek össze.
Amikor gyerek voltam, tehenek bőgtek, földutak kanyarogtak, meg poros téglarakások álltak a város szélein. Azoknak lehetett búcsúzóul viszlátot inteni.